Lukács 22 - Hungarian New Translation

Júdás elárulja Jézust(Mt 26,1–5.14–16; Mk 14,1–2.10–11)

1Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.

28„Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,

29és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rámhagyta azt;

30hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.”Jézus inti Pétert és a többi tanítványt(Mt 26,31–35; Mk 14,27–31; Jn 13,36–38)

31„Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

44Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.Zsid 5,7

45Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.

46Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

Jézust elfogják(Mt 26,47–56; Mk 14,43–52; Jn 18,1–11)

47Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.

48Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”

49Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, odavágjunk a karddal?”

50Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.

51Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok abba!” És megérintve a fülét, meggyógyította őt.

52Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: „Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.

53Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.”

Jézus a főpap házábanPéter megtagadja Jézust(Mt 26,57–75; Mk 14,53–72; Jn 18,15–18.25–27)

54Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.

55Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.

56Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.”

57Ő azonban letagadta, ezt mondva: „Asszony, nem ismerem őt!”

58Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: „Te is közülük való vagy!” De Péter így válaszolt: „Ember, nem vagyok!”

59Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: „De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.”

60Péter azonban ismét tagadta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.

61Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.”

62Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

63Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,

64majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: „Prófétáld meg, ki ütött meg téged!”

65És sok más szidalmat is szórtak reá.

Jézus a nagytanács előtt(Mt 26,63–66; Mk 14,60–64)

66Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba,

67s ott felszólították: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” Ő pedig így válaszolt: „Ha megmondom nektek, nem hiszitek,

68ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.

69De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.”Dán 7,13; Zsolt 110,1

70Erre mind azt kérdezték: „Akkor hát te vagy az Isten Fia?” „Ti mondjátok, hogy én vagyok” – felelte nekik.

71Azok pedig így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.”