Jóel 1 - Hungarian New Translation

1Ez az Úr igéje, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt.

A sáskajárás az Úr

napjának az előhírnöke

2Hallgassatok ide, ti vének,

figyeljen az ország minden lakója!

Történt-e ilyen a ti időtökben

vagy őseitek idejében?

3Beszéljétek el fiaitoknak,

fiaitok meg az ő fiaiknak,

azok pedig a következő nemzedéknek!

4Amit a hernyó meghagyott,

megette a sáska,

amit a sáska meghagyott,

megette a szöcske,

amit a szöcske meghagyott,

megette a cserebogár.

5Ébredjetek, részegesek, sírjatok!

Jajgassatok mindannyian, ti borivók,

mert kivették szátokból a mustot!

6Egy nép támadt országomra,

hatalmas, és száma sincsen.

Fogai oroszlánfogak,

úgy harap, mint a nőstény oroszlán.

7Elpusztította szőlőmet,

letördelte fügefáimat.

Lehántotta, és szétszórta:

ágai fehérlenek.

8Keseregj, mint a szűz,

ki vőlegényét gyászolja!

9Megszűnt az étel- és italáldozat

az Úr házában,

gyászolnak a papok,

az Úrnak szolgái.

10Elpusztult a mező,

gyászol a termőföld,

mert elpusztult a gabona,

nem termett must, odalett az olaj.

11Szomorkodnak a parasztok,

jajgatnak a vincellérek,

mert nincs búza, se árpa,

odalett a mezőn az aratnivaló!

12A szőlőtő elszáradt,

a fügefa elhervadt,

a gránátalma, a pálma, az almafa

és a mező minden fája kiszáradt.

Eltűnt az öröm is az emberekből.

Felhívás a bűnbánatra

13Öltsetek gyászt, és sírjatok, ti papok!

Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok!

Gyászruhában töltsétek az éjszakát

Istenem szolgái,

mert megszűnt az étel- és italáldozat

Istenetek házában.

14Tartsatok szent böjtöt,

hirdessétek ki, hogy ünnep lesz!

Gyűjtsétek össze a véneket,

az ország minden lakóját

Isteneteknek, az Úrnak a házába,

és kiáltsatok az Úrhoz!

15Jaj, micsoda nap!

Közel van már az Úr napja,

pusztulás jön a Mindenhatótól!

16Hiszen szemünk előtt

veszett ki az élelem,

az öröm és a vígság

Istenünk házából!

17Elszáradt az elvetett mag a földben,

üresen állnak a magtárak,

beomlottak a vermek,

mert nincs gabona.

18Hogy nyögnek az állatok!

Kóborolnak a marhacsordák,

mert nincs legelőjük,

a juhnyájak is sínylődnek.

19Hozzád kiáltok, Uram,

mert tűz égette ki

a puszta legelőit,

és láng perzselte fel

a mező minden fáját.

20A mezei vadak is

hozzád sóhajtoznak,

mert kiszáradtak a folyóvizek,

és tűz égette ki

a puszta legelőit.