Zsoltárok 116 - Hungarian New Translation

Hálaadás és fogadalom

1Szeretem az Urat,

mert meghallgatja könyörgésem szavát.

2Felém fordította fülét,

ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.

3Körülfontak a halál kötelei,

a sírtól való rettegés fogott el engem,

nyomorúságban és bánatban vagyok.

4De az Úr nevét hívom segítségül:

Ó Uram, mentsd meg életemet!

5Kegyelmes és igazságos az Úr,

irgalmas a mi Istenünk.

6Megőrzi az Úr az együgyűeket,

elesett vagyok, de ő megsegít.

7Légy újból nyugodt, lelkem,

mert jól bánt veled az Úr!

8Megmentettél engem a haláltól,

szememet a könnyhullatástól,

lábamat az elbukástól,

9az Úr színe előtt járhatok

az élők földjén.

10Hittem, ha így szólok is:

Igen nyomorult vagyok!

11Kétségbeesésemben mondtam:

Minden ember hazug!

12Mit fizessek az Úrnak

a sok jóért, amit velem tett?

13A szabadulásért fölemelem a poharat,

és az Úr nevét hirdetem.

14Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat,

egész népe jelenlétében.

15Drágának tekinti az Úr

híveinek halálát.

16Ó, Uram, én a szolgád vagyok,

szolgád vagyok, szolgálód fia:

levetted rólam a bilincset.

17Hálaáldozatot mutatok be neked,

és az Úr nevét hirdetem.

18Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat

egész népe jelenlétében,

19az Úr házának udvaraiban,

tebenned, Jeruzsálem!

Dicsérjétek az Urat!