Ézsaiás 49 - Hungarian New Translation

Az Úr

a népekhez küldi szolgáját

1Hallgassatok rám, ti szigetek,

figyeljetek, távoli nemzetek!

Már anyám méhében

elhívott engem az Úr,

születésemtől fogva

emlékezetben tartja nevem.

2Éles karddá tette számat,

keze ügyében tartott engem.

Hegyes nyíllá tett,

tegzébe dugott engem.

3Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel,

rajtad mutatom meg dicsőségemet!

4Én azonban ezt mondtam:

Hasztalan fáradoztam,

semmiért, hiába pazaroltam erőmet.

De az Úrnál van az én ügyem,

és munkám jutalma Istenemnél.

5Most pedig ezt mondja az Úr,

aki már anyám méhében

szolgájának teremtett,

hogy Jákóbot hozzá térítsem,

Izráelt hozzá gyűjtsem.

Ilyen nagyra becsült engem az Úr,

Istenemnél van az erőm.

6Ezt mondta: Kevésnek tartom,

hogy Jákób törzseinek helyreállításában

és a megmentett Izráel visszatérítésében

légy az én szolgám.

A pogányok világosságává teszlek,

hogy eljusson szabadításom

a föld határáig.A hazatérés öröme

7Ezt mondja az Úr,

Izráel megváltója, Szentje

annak, akit megvetnek az emberek,

akit utálnak a népek,

aki a zsarnokok szolgája:

Királyok kelnek föl, ha meglátnak,

és fejedelmek borulnak le

az Úrért, aki hűséges hozzád,

Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.

8Ezt mondja az Úr:

A kegyelem idején meghallgatlak,

a szabadulás napján megsegítlek.

Megőrizlek és megajándékozom általad

szövetségemmel népemet,

hogy te állítsd helyre az országot,

és oszd szét az elpusztult örökséget.

9Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! –

a sötétségben levőknek:

Jöjjetek a napvilágra!

Útközben lesz élelmük,

még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.

10Nem éheznek és nem szomjaznak majd,

nem bántja őket a nap heve,

mert az terelgeti őket,

aki könyörült rajtuk,

az vezeti őket forrásvizekhez.

11Minden hegyen utat készítek,

kimagaslanak az országutak.

12Ezek itt messze földről jönnek,

azok észak és nyugat felől,

amazok meg Színím földjéről!

13Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld,

törjetek ki ujjongásba, hegyek!

Mert megszánta népét az Úr,

és könyörül a nyomorultakon.

14De Sion ezt mondta:

Elhagyott engem az Úr,

megfeledkezett rólam az én Uram!

15Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,

nem könyörül-e méhe gyermekén?

Ha mások megfeledkeznének is,

én nem feledkezem meg rólad!

16Íme, tenyerembe véstelek be,

szüntelen előttem vannak falaid.

17Fiaid hozzád sietnek,

pusztítóid és rombolóid pedig

kivonulnak belőled.

18Emeld föl a tekintetedet és nézz körül:

mind összegyűltek, eljöttek hozzád.

Életemre mondom – így szól az Úr –,

hogy ékszerként veszed föl valamennyit,

magadra aggatod őket,

mint egy menyasszony!

19Feldúlt országod pusztán heverő romjai

még szűkek lesznek az ott lakóknak,

mert eltávoznak pusztítóid.

20Majd mondják még neked gyermekeid,

akiktől meg voltál fosztva:

Szűk nekem ez a hely,

menj odébb, hadd telepedjem le!

21Ezt mondod majd magadban:

Ki szülte ezeket?

Hiszen én gyermektelen

és meddő voltam,

fogságban éltem, száműzötten.

Ki nevelte ezeket?

Hiszen én egyedül maradtam,

honnan valók ezek?

22Ezt mondja az én Uram, az Úr:

Intek kezemmel a nemzeteknek,

jelt adok a népeknek,

és ölben hozzák haza fiaidat,

leányaidat pedig vállukra emelve.

23Királyok lesznek a gondviselőid,

fejedelemasszonyok a dajkáid.

Földre borulnak előtted,

és lábad porát nyaldossák.

Akkor majd megtudod,

hogy én vagyok az Úr,

nem vallanak szégyent,

akik bennem bíznak.

24El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől,

megmenekülhetnek-e

a foglyok az erőszakostól?

25Igen! – ezt mondja az Úr.

A hőstől is el lehet venni a foglyokat,

és az erőszakostól is

megmenekülhet a zsákmánya.

Perlőiddel én fogok perelni,

fiaidat én szabadítom meg.

26Elnyomóiddal megetetem

saját húsukat,

megrészegednek saját vérüktől,

mint a musttól.

Akkor majd megtudja mindenki,

hogy én vagyok az Úr,

a te szabadítód, és megváltód,

Jákób erős Istene.