Jób 11 - Hungarian New Translation

Cófár első beszéde: Jóbnak meg kell alázkodnia

1Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:

2Nem kell-e felelnünk e sok beszédre?

A bőbeszédűnek legyen igaza?

3Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket?

Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?

4Ezt mondtad: Tanításom helyes,

tiszta voltam a szemedben.

5Bárcsak maga Isten szólalna meg,

és nyitná meg ajkait veled szemben!

6Kijelentené neked a bölcsesség titkait,

amely kétszeresen is elég.

Megtudnád, hogy Isten elnézi

bűneid egy részét.

7Ki tudod-e találni, mi az Isten titka?

A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e?

8Magasabb az az égnél. Mit tehetsz?

Mélyebb a holtak hazájánál.

Mit tudhatsz róla?

9Terjedelme hosszabb a földnél

és szélesebb a tengernél.

10Ha valakit nyomon követ, elfog,

és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg?

11Hiszen ismeri a hitvány embereket,

látja az álnokságot,

pedig nem is figyel oda.

12Az üresfejű ember is válhat értelmessé,

a vadszamár csikaja is

születhet emberré.

13Ha hozzá fordítod szívedet,

és felé terjeszted kezedet,

14ha álnokság tapad kezedhez,

távolítsd el,

ne engedd, hogy sátradban

csalárdság lakozzék!

15Akkor szégyen nélkül

emelheted föl arcodat,

erős leszel, és nem kell félned.

16Elfelejted a nyomorúságot,

úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.

17Fényesebbé lesz élted

a déli verőfénynél,

a homály is olyan lesz,

mintha reggel volna.

18Akkor majd bízol,

mert lesz reménységed,

körülnézel és nyugodtan lefekszel.

19Ha heversz, senki sem riaszt föl,

sőt sokan hízelegnek neked.

20De a bűnösök szemei elsorvadnak,

menedékük elvész;

reménységük csak az,

hogy majd kilehelik lelküket.