1Kiálts csak! Válaszol-e valaki?
Melyik szenthez fordulsz?
2Mert az ostobát megöli a bosszúság,
és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
3Én magam láttam,
hogy egy ostoba gyökeret vert,
de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.
4Távol van fiaitól a segítség,
eltapossák őket a kapuban,
nem menti meg senki.
5Aratását, melyet tövisek közül vett ki,
megeszi az éhező,
vagyona után liheg a szomjazó.
6Nem a porból támad a hamisság,
és nem a földből sarjad ki a vész,
7hanem az ember maga szüli a vészt,
melynek szikrái a magasba szállnak.
8De én az Istenhez fordulok,
Istenre bízom ügyemet,
9aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul,
csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
10Esőt ad a föld színére,
vizet bocsát a mezőkre.
11Magasra emeli az alant levőket,
a gyászolókat oltalmazza segítsége.
12Meghiúsítja a ravaszok terveit,
nem alkot kezük maradandót.
13Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket,
és a cselszövők tanácsa megdől.
14Nappal is sötétben botorkálnak,
tapogatóznak délben is, mint éjjel.
15Megszabadítja szájuk fegyverétől,
az erős kezéből a szegényt.
16Így lesz reménysége a nincstelennek,
a csalárdság pedig elnémul.
17Bizony boldog az az ember,
akit Isten megfedd!
A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
18Mert ő megsebez, de be is kötöz,
összezúz, de keze meg is gyógyít.
19Hatszor is megment a nyomorúságból,
hetedszer sem ér veszedelem.
20Éhínségben megment a haláltól,
háborúban a fegyveres kéztől.
21Nyelvek ostorától rejtve leszel,
nem kell félned,
hogy pusztulás szakad rád.
22Nevetsz a pusztuláson és éhségen,
nem kell félned a föld vadjaitól,
23mert a mező kövei is szövetségeseid,
a mezei vadak is kibékülnek veled.
24Megéred, hogy békesség lesz sátradban,
otthonodat vizsgálva,
nem lesz benne vétek.
25Megéred, hogy sok utódod lesz,
és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
26Érett korban térsz a sírba,
ahogyan a kévéket idejében takarítják be.
27Ezt kutattuk ki, így van ez!
Hallgass rá, és jól jegyezd meg!
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
