Jób 7 - Hungarian New Translation

Jób újabb panasza

1Csak küzdelem a halandó sorsa a földön,

napjai úgy telnek, mint a napszámosnak!

2Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után,

és a napszámos várja a munkabért,

3úgy jutottak nekem

hiábavaló hónapok,

nyomorúságos éjszakákkal

fizettek ki engem.

4Ha lefekszem, azt kérdem:

Mikor kelhetek fel? Hosszú az este,

és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig.

5Testemet férgek és porkéreg borítja,

bőröm beforrad, és újra kifakad.

6Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél,

és reménytelenül múlnak el.

7Gondold meg, hogy csak szellő az életem,

szemem nem lát többé jót.

8A rám néző szem nem pillant meg.

Szemed felém fordítod,

de már nem vagyok.

9Eltűnt a felhő, elszállt.

Éppígy nem jön vissza,

aki leszáll a holtak hazájába.

10Nem tér vissza házába többé,

lakóhelyén sem tudnak róla többé.

11Nem is tartóztatom meg a számat,

beszélni fogok szorongó lélekkel,

panaszkodni fogok keserű szívvel.

12Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny,

hogy őrséget állítasz ellenem?

13Mikor azt gondolom,

hogy megvigasztal nyoszolyám,

hordozza panaszomat fekhelyem,

14akkor álmokkal rémítesz,

látomásokkal rettentesz engem.

15Inkább választom a fulladást,

inkább a halált, mint e csontvázat.

16Megvetem az életemet,

nem kell tovább!

Hagyj békén, mert időm

csak egy lehelet!

17Micsoda az ember,

hogy ily nagyra tartod,

és hogy így törődsz vele?

18Minden reggel megvizsgálod,

minden pillanatban próbára teszed.

19Miért nem veszed le rólam a szemed?

Nyálamat sem engeded lenyelni?

20Ha vétkeztem, mit követtem el

ellened, emberek őrzője?

Miért tettél a céltábláddá?

Talán terhedre vagyok?

21Miért nem bocsátod meg vétkemet,

miért nem nézed el bűnömet?

Hiszen már a porban fekszem,

mire keresel, már nem leszek.