1Jaj azoknak,
akik Egyiptomba mennek segítségért!
Lovakban reménykednek,
a harci kocsik tömegében bíznak,
és a lovasok nagy erejében;
de nem tekintenek Izráel Szentjére,
nem folyamodnak az Úrhoz.
2De ő is bölcs, és veszedelmet hoz,
nem másítja meg szavait,
hanem rátámad a gonoszok házára
és a segítséget ígérő gonosztevőkre.
3Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten!
Lova is csak test, nem lélek!
Ha kinyújtja kezét az Úr,
elbukik a segítő,
elesik, akinek segített:
együtt pusztulnak el mindnyájan.
4Mert ezt mondta nekem az Úr:
Ahogyan morog az oroszlán
vagy kölyke a zsákmány fölött,
amikor összegyűl ellene
valamennyi pásztor,
és nem retten meg kiáltozásuktól,
nem hunyászkodik meg zajuktól:
úgy száll le a Seregek Ura,
hogy harcoljon Sion hegyéért és dombjáért.
5Mint repdeső madársereg,
úgy oltalmazza
a Seregek Ura Jeruzsálemet:
oltalmazza és megmenti,
megvédi és megtartja.
6Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok, Izráel fiai!
8Elbukik Asszíria,
de nem férfiak kardjától,
nem emberek kardja pusztítja el.
Menekülnie kell a kard elől,
ifjai robotosokká lesznek.
9Kőszála ijedten menekül,
vezérei megrémülve
hagyják el a zászlót.
Így szól az Úr, kinek tüze a Sionon,
kemencéje Jeruzsálemben van.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.