1Jöjjetek ide, népek, halljátok,
figyeljetek, nemzetek!
Hallja meg a föld és ami rajta él,
a világ és minden szülötte!
2Megharagudott az Úr minden népre,
haragra gerjedt egész seregükre,
kiirtja, vágóhídra viszi őket.
3Az elesettek szétszórva hevernek,
bűzt árasztanak a hullák,
hegyek olvadnak meg a vértől.
4Széthull az ég minden serege,
összecsavarodik az ég,
mint egy tekercs;
úgy lehull egész serege,
ahogy a levél lehull a szőlőről,
ahogy lehull a fügefáról.
5Vért akar inni mennyei kardom,
ezért lesújt Edómra,
a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.
6Az Úr kardja csupa vér,
csepeg róla a zsír,
bárányok és bakok vére,
kosok veséjének kövérje,
mert áldozatot tart az Úr Bocrában,
nagy mészárlást Edóm országában.
7Bivalyok hullanak el,
és bikák tulkokkal együtt.
Vértől részegedik meg a föld,
kövérjétől lesz zsíros a por.
8Mert az Úr bosszúállásának napja ez,
a megtorlás éve Sion perében.
9Patakjai szurokká változnak,
pora kénkővé lesz,
földje pedig égő szurokká.
10Nem alszik el sem éjjel, sem nappal,
folyton gomolyog a füstje.
Nemzedékeken át pusztán marad,
soha senki nem jár arra.
11Pelikán és bölömbika veszi birtokba,
fülesbagoly és holló tanyázik benne.
Kietlenséget mér ott a mérő,
pusztaságot a mérőón.
12Nemesei senkit sem
kiáltanak ki királlyá,
vezetői mind semmivé lesznek.
13Palotáit gaz veri föl,
erődeit csalán és tüskebozót.
Sakálok hajléka lesz,
struccmadarak tanyája.
14Ott találkozik a vadmacska a hiénával,
egyik pusztai démon a másikkal.
Ott pihen meg a boszorkány,
ott talál magának nyugvóhelyet.
15Ott fészkel a bagoly,
tojásait kikölti,
és gondozza az árnyékban.
Ott gyülekeznek a kányák:
az anyamadár és a párja.
16Keressétek majd meg
az Úr könyvében, és olvassátok!
Egy sem fog hiányozni ezek közül,
sem az egyik, sem a másik
nem marad el,
mert az Úr parancsa ez,
az ő lelke gyűjti össze őket.
17Ő sorsolta ki ezt nekik,
az ő keze mérte ki részüket.
Birtokba veszik azt örökre,
nemzedékről nemzedékre
benne tanyáznak.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
