Máté 13 - Hungarian New Translation

A magvető(Mk 4,1–20.25; Lk 8,4–15.18)

1Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján.

2Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.

3Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: „Íme, kiment a magvető vetni,

4és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták.

5Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben;

6de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.

7Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket.

8A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.

9Akinek van füle, hallja!”

10A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: „Miért beszélsz nekik példázatokban?”

11Ő így válaszolt: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg.

12Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.

13Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.”

14„Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!

18„Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát!

19Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag.

20Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja,

21de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik.

22Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést.A mustármag és a kovász(Mk 4,31–34; Lk 13,18–21)

31Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe.

32Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.”

33Más példázatot is mondott nekik: „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.”

34Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik,

35hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Példázatokra nyitom meg számat, és a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki.”A búza és a konkoly példázatának értelme

36Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot.”

37Ő pedig így válaszolt nekik: „Az, aki a jó magot veti, az Emberfia,

38a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai,

39az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.

40Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.

41Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt,

42és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.Az elrejtett kincs, az igazgyöngy és a háló

44„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.”

45„Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres.

46Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”

47„Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt.

48Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.

49Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,

50és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

51„Megértettétek mindezt?” – kérdezte tőlük Jézus. Azok ezt felelték: „Igen.”

52Ő pedig ezt mondta nekik: „Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából.”

Jézus Názáretben(Mk 6,1–6; Lk 4,16–30; Jn 6,42; 4,44)

53Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan.

54Elment hazájába, és tanította őket a zsinagógában, és álmélkodva ezt mondták: „Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő?

55Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?

56Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?”

57És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában.”

58Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.