Jób 32 - Hungarian New Translation

Elíhú első beszéde: Jób barátai rosszul érveltek

1Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.

2Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.

8De csak a lélek az a halandóban,

a Mindenható lehelete,

ami értelmessé teszi.

9Nem az idősek a bölcsek,

és nem a vének értenek az ítélethez.

10Ezért azt mondom, hallgass rám,

hadd mondjam el én is, amit tudok.

11Én kivártam, amíg beszéltetek,

figyeltem, amíg okoskodtatok,

míg a szavakat kerestétek.

12Nagyon ügyeltem rátok,

de senki sem tudta Jóbot megcáfolni,

egyikőtök sem felelt meg mondásaira.

13Ne mondjátok:

olyan bölcsességre bukkantunk,

melyet csak Isten győzhet le, nem ember.

14Nem hozzám intézte szavait,

ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.

15Megijedtek, nem válaszoltak többé.

Cserbenhagyták őket a szavak.

16Vártam, de ők nem beszéltek.

Megálltak, és nem szóltak többet.

17Hadd mondjam el én is a magamét,

hadd mondjam el én is, amit tudok!

18Mert tele vagyok szavakkal,

szorongat engem belül a lélek.

19Olyan már a bensőm,

mint amikor a bornak nincs nyílása,

széthasad, mint újbortól a tömlők.

20Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak.

Megnyitom számat, és válaszolok.

21Nem leszek személyválogató

senkivel szemben.

Nem hízelgek senkinek sem.

22Nem is értek a hízelgéshez.

Hamarosan el is ragadna engem alkotóm.