2Krónikák 29 - Hungarian New Translation

Ezékiás király megtisztítja az istentiszteletet

1Ezékiás huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abijjá volt, Zekarjáhú leánya.

2Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan tett az őse, Dávid.

3Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta az Úr háza ajtóit, és kijavíttatta azokat.

12Akkor fogták magukat a léviták: a kehátiak közül Mahat, Amászaj fia és Jóel, Azarjáhú fia, a meráriak közül Kís, Abdi fia és Azarjáhú, Jehallelél fia, a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia és Éden, Jóáh fia,

13Elicáfán fiai közül Simri és Jeíél, Ászáf fiai közül Zekarjáhú és Mattanjáhú,Áldozati ünnep a megtisztított templomban

20Másnap reggel összegyűjtötte Ezékiás király a város vezető embereit, és fölment az Úr házába.

21Bevittek hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot vétekáldozatul a királyságért, a szentélyért és Júdáért. Majd megparancsolta a király Áron fiainak, a papoknak, hogy mutassanak be áldozatot az Úr oltárán.

27És megparancsolta Ezékiás, hogy mutassák be az égőáldozatot az oltáron. Ugyanabban az időben, amikor elkezdték az égőáldozat bemutatását, elkezdték az Úrnak szóló éneklést és trombitálást Dávidnak, Izráel királyának a hangszereivel.

28Ekkor leborult az egész gyülekezet, az ének pedig zengett, és a trombiták harsogtak. Mindez addig tartott, amíg vége nem lett az égőáldozatnak.

29Amikor vége lett az áldozat bemutatásának, a király és mindazok, akik vele voltak, térdre estek és leborultak.

30Ezután megparancsolta Ezékiás király és a vezető emberek a lévitáknak, hogy dicsérjék az Urat Dávidnak és Ászáf látnoknak a szavaival. Ők pedig örömest mondtak dicséretet, meghajoltak és leborultak.

31Azután megszólalt Ezékiás, és ezt mondta: Most már fel vagytok avatva az Úr szolgálatára! Jöjjetek, és hozzatok véresáldozatokat és hálaáldozatokat az Úr házába! Hozott is a gyülekezet véresáldozatokat és hálaáldozatokat, és akit a szíve arra indított, égőáldozatokat is.

32Ennyi égőáldozatot hozott a gyülekezet: Hetven marhát, száz kost és kétszáz bárányt. Mindez az Úrnak szóló égőáldozat volt.

33Szent adományként hatszáz marhát és háromezer juhot vittek.

34Csakhogy a papok kevesen voltak, és nem győzték az összes áldozati állatot megnyúzni, ezért testvéreik, a léviták segítettek nekik, amíg ezt a munkát el nem végezték, illetve amíg a többi papok meg nem szentelték magukat. A léviták ugyanis őszintébben törekedtek a maguk megszentelésére, mint a papok.

35Bőven volt égőáldozat a békeáldozatok kövérjével és az égőáldozatokhoz tartozó italáldozatokkal együtt.

Így állították helyre az istentiszteletet az Úr házában.

36Ezékiás és az egész nép örvendezett azért, hogy az Isten helyreállította azt népe számára, hiszen hamar megtörtént ez a dolog.