Lukács 7 - Hungarian New Translation

Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját(Mt 8,5–13)

1Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.

2Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.

3Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.

4Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,

5mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk.”

6Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj.

7De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.

8Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi.”

9Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: „Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.”

10Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.

Jézus feltámasztja a naini ifjút

11Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.

12Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.

13Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!”

14Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!”

15Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának.

42Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?”

43Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél” –

44és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.

45Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.

46Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat.

47Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”

48Az asszonynak pedig ezt mondta: „Megbocsáttattak a te bűneid.”

49Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: „Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?”

50Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”