Jeremiás siralmai 2 - Hungarian New Translation

Júda és Jeruzsálem megtapasztalta Istene haragját

1Jaj, de sötét felhőt borított

az Úr haragja Sion leányára!

Az égből a földre dobta

Izráel ékességét,

nem gondolt lábai zsámolyával

haragja napján.

2Elpusztította az Úr kíméletlenül

Jákób összes hajlékát.

Ledöntötte féktelen haragjában

Júda leányának erődítményeit.

Földre terítette, meggyalázta

az országot és vezéreit.

3Haragja hevében egészen összetörte

Izráel hatalmát,

visszavonta segítő jobbját,

amikor jött az ellenség.

Perzselte Jákóbot, mint lángoló tűz,

emésztette körös-körül.

4Fölvonta íját mint ellenség,

előállott mint támadó,

és jobbjával megölt mindent,

ami a szemnek kívánatos

Sion leányának a sátrában;

tűzként öntötte ki haragját.

5Olyan volt az Úr, mint az ellenség:

pusztította Izráelt,

elpusztította minden palotáját,

lerombolta erődítményeit,

megsokasította Júda leányának

búját-baját.

6Földúlta hajlékát, mint egy kertet,

lerombolta ünneplése helyét.

Feledésbe juttatott az Úr a Sionon

ünnepet és szombatot,

bosszús haragjában megutált

királyt és papot.

7Elvetette oltárát az Úr,

elhagyta szentélyét.

Ellenség kezére juttatta

falakkal körülvett palotáit.

Hangoskodtak az Úr házában,

mint ünnepnapon.

8Az Úr akarta, hogy lerombolják

Sion leánya várfalát:

mérőzsinórt feszített, nem hagyta abba

keze a pusztítást.

Gyászol az erőd és a várfal,

együtt omladoznak.

9Földbe süllyedtek kapui,

elpusztították, összetörték zárait.

Királya és vezérei a pogányok közt vannak,

ahol nincsen kijelentés,

prófétái sem kapnak

látomást az Úrtól.

10Némán ülnek a földön

Sion lányának vénei,

port hintettek a fejükre,

zsákruhába öltöztek.

Földre hajtják fejüket

Jeruzsálem szüzei.

11Szemem könnybe borult,

bensőm háborog,

a földre roskadtam

népem leányának romlása miatt,

mert elalélt csecsemő és kisded

a város terein.

12Azt mondják anyjuknak:

Hol van kenyér és bor?

Elalélnak, mint a sebesültek

a város terein,

kiadják lelküket anyjuk kebelén.

13Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak,

Jeruzsálem leánya?

Milyen példával vigasztaljalak meg,

Sion szűz leánya?

Romlásod nagy, mint a tenger,

ki gyógyíthat meg?

14Prófétáid hiábavaló látomásokkal

ámítottak téged!

Nem leplezték le bűnödet,

hogy fordítsanak sorsodon.

Hanem hiábavaló látomásokkal

vezettek félre téged.

15Összecsapják kezüket miattad,

akik arra járnak.

Fölszisszennek, és fejüket csóválják

Jeruzsálem leánya miatt.

Erről a városról mondták,

hogy szépsége tökéletes,

az egész föld öröme!

16Föltátotta rád a száját

minden ellenséged.

Fölszisszentek, fogukat csikorgatták,

és ezt mondták: Elpusztítottuk!

Erre a napra vártunk,

megértük, megláttuk!

17Véghezvitte az Úr, amit eltervezett,

valóra váltotta, amit megmondott,

amit régóta elrendelt:

rombolt, és nem kímélt,

örömöt szerzett az ellenségnek,

fölemelte támadóid szarvát.

18Szívük az Úrhoz kiáltott

Sion leányának várfala miatt.

Patakként áradjon könnyed

éjjel-nappal!

Ne csillapodj le,

ne nyugodjon meg a szemed!

19Kelj föl, jajgass az éjszakában,

az őrködés kezdetén!

Öntsd ki szívedet, mint a vizet,

az Úr színe előtt!

Emeld föl hozzá kezeidet

gyermekeid életéért,

akik elaléltak az éhségtől

minden utcasarkon.

20Nézd, Uram, és lásd meg azt,

akivel így bántál!

Miért kell az asszonyoknak megenniük

gyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket?

Miért gyilkolják az Úr szentélyében

a papot és a prófétát?

21Az utcákon a földön feküsznek

a gyermekek és a vének.

Szüzeim és ifjaim

fegyvertől estek el.

Gyilkoltál haragod napján,

mészároltál kíméletlenül.

22Mintha ünnepnap lett volna,

összehívtad mindenünnen azokat,

akiktől iszonyodtam.

Nem tudott az Úr haragja napján

megmenekülni, megszökni senki!

Akiket dédelgettem és fölneveltem,

azokkal ellenségem végzett.