Náhum 2 - Hungarian New Translation

1Jön már a hegyeken

az örömhírt hozó,

aki békességet hirdet!

Ünnepeld, Júda, ünnepeidet,

teljesítsd fogadalmaidat,

mert nem gázol át rajtad

többé a pusztító,

teljesen megsemmisült!

2Ostromló vonul ellened, Ninive!

Őrizd az erődöt, figyeld az utat,

öltözz fegyverbe,

szedd össze minden erődet!

3Visszaadja az Úr Jákób méltóságát,

Izráel méltóságát,

bár rablók rabolták ki őket,

levagdalták ágaikat.

Ninive feldúlása

4A vitézek pajzsa vörös,

a katonák ruhája bíborszínű.

A harci kocsik acélosan csillognak,

amikor harcra készülnek,

és fenyegetve rázzák a lándzsákat.

5Harci kocsik robognak az utcákon,

fel-alá száguldoznak a tereken,

ragyognak, mint a fáklyák,

cikáznak, mint a villámok.

6Felriadnak a parancsnokok,

hanyatt-homlok rohannak,

sietnek a várfalakra,

de már áll az ostrom.

7A folyam felőli kapuk föltárultak,

a palota rémületbe esik.

8A királynőt fogolyként hurcolják el,

szolgálói keseregnek,

mint nyögő galambok,

és mellüket verik.

9Úgy járt Ninive, mint egy víztároló,

melynek vize elfolyt.

Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják,

de senki sem fordul vissza.

10Raboljatok ezüstöt,

raboljatok aranyat!

Határtalan sok a kincs,

tömegével van mindenféle drága holmi!

11Dúlás, pusztulás, felfordulás!

Megdermed a szív,

reszketnek a térdek,

meggörnyed minden derék,

minden arc elsápad.

12Hová lett az oroszlánok tanyája,

az oroszlánkölykök barlangja,

ahová járni szokott

az anyaoroszlán meg a kölyke,

és senki sem merte fölriasztani?!

13Az oroszlán bőven szerzett

zsákmányt kölykeinek,

és öldökölt nőstényeinek,

megtöltötte barlangjait zsákmánnyal,

tanyáit pedig prédával.

14De én most rád támadok

– így szól a Seregek Ura –,

és porrá égetem harci kocsijaidat!

Oroszlánkölykeidet

fegyver emészti meg,

véget vetek zsákmányolásodnak a földön,

és nem hallatszik többé

követeid szava.