Jeremiás siralmai 4 - Hungarian New Translation

Az ostromolt Jeruzsálem ínsége

1Jaj, de megfeketedett az arany,

elváltozott a színarany!

Szétszórták a drágaköveket

minden utcasarkon!

2Sionnak színaranyat érő

drága fiait,

jaj, csak cserépedénynek tekintették,

fazekas keze munkájának!

3Még a sakálok is odatartják emlőiket

kölykeiknek, és szoptatják őket,

de népem leányai

oly kegyetlenek lettek,

mint a struccok a pusztában.

4A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt

a szomjúság miatt,

a gyermekek kenyeret kértek,

de senki sem tört nekik.

5Akik csemegéket szoktak enni,

éhen pusztultak az utcákon,

akiket bíborban neveltek,

a szemétdombon turkáltak.

6Nagyobb volt népem bűne,

mint Sodoma vétke,

amely egy pillanat alatt elpusztult,

kezét sem mozdíthatta benne senki.

7Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó,

fehérebbek, mint a tej,

testük pirosabb volt, mint a korall,

mintha zafírból metszették volna őket.

8Testük feketébb lett, mint a korom,

nem ismerni rájuk az utcákon,

bőrük a csontjukhoz tapadt,

elszáradtak, mint a fa.

9Jobban jártak azok,

akiket fegyver ölt meg,

mint akik éhen haltak;

azok átdöfve múltak ki,

ezek pedig, mivel elfogyott

a föld termése.

10A gyengéd szívű asszonyok

saját kezükkel

főzték meg gyermekeiket,

hogy legyen táplálékuk

népem összeomlása idején.

11Szabad folyást engedett

haragjának az Úr,

kiöntötte izzó haragját.

Lángba borította a Siont,

megemésztette még az alapját is.

12Nem hitték a föld királyai,

sem az egész világ lakói,

hogy be tud hatolni

az ostromló ellenség

Jeruzsálem kapuin.

13Prófétáinak vétkei miatt,

papjainak bűnei miatt történt ez,

akik igazak vérét

ontották benne.

14Vakon botorkáltak az utcákon,

vértől beszennyezve.

Érinteni sem lehetett

az öltözetüket.

15Félre az útból, tisztátalan

– kiáltoztak feléjük –,

félre, félre az útból,

ne érintsetek!

Ha botladozva eljutottak is

a pogányok közé, azok azt mondták:

Nem maradhattok tovább itt!

16Maga az Úr szolgáltatta ki őket,

nem tekint rájuk többé.

A papok személyét nem tisztelték,

a véneknek sem kegyelmeztek.

17Már a szemünk is belefáradt,

vártuk a segítséget, de hiába;

őrhelyünkről lestük a népet,

amely nem hozott szabadulást.

18Még a lépteinket is figyelték,

a szabadba sem mehettünk ki.

Elközeledett a vég,

letelt az időnk, eljött a vég!

19Gyorsabbak voltak üldözőink,

mint a sasok az égen.

A hegyeken hajszoltak bennünket,

a pusztában ólálkodtak utánunk.

20Az Úr fölkentje, éltető leheletünk,

foglyul esett vermükben,

pedig azt gondoltuk,

hogy oltalma alatt

élhetünk a népek között.

21Örülj, örvendezz, Edóm népe,

aki Úc földjén laksz!

Hozzád is odakerül még a pohár,

te is lerészegedsz, és pőrére vetkőzöl.

22Véget ért büntetésed, Sion leánya,

nem visznek többé fogságba.

De a te bűnödet, Edóm,

számon kéri az Úr,

és leleplezi vétkeidet.