Zsoltárok 2 - Hungarian New Translation

Isten és felkentje diadalmaskodik

1Miért tombolnak a népek,

milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?

2Összegyűlnek a föld királyai,

a fejedelmek együtt tanácskoznak

az Úr ellen és felkentje ellen:

3Dobjuk le magunkról bilincseiket,

tépjük le köteleiket!

4A mennyben lakozó kineveti,

az Úr kigúnyolja őket.

5Majd így szól hozzájuk haragjában,

izzó haragjában így rémíti meg őket:

6Én kentem föl királyomat

szent hegyemen, a Sionon!

7Kihirdetem az Úr végzését.

Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy!

Fiammá fogadtalak ma téged!

8Kérd tőlem, és neked adom

örökségül a népeket,

birtokul a földkerekséget.

9Összetöröd őket vasvesszővel,

szétzúzod, mint a cserépedényt!

10Azért ti, királyok, térjetek észhez,

okuljatok, ti bírái a földnek!

11Félelemmel szolgáljátok az Urat,

reszketve vígadjatok!

12Csókoljátok a fiút,

hogy meg ne haragudjék,

és el ne pusztuljatok az úton.

Mert hamar föllángol haragja,

de mind boldog, aki hozzá menekül!