Zsoltárok 9 - Hungarian New Translation

Isten az igazság őre

1A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

2Hálát adok az Úrnak teljes szívemből,

elbeszélem minden csodatettedet.

3Örülök és vigadok neked,

zengem nevedet, ó Felséges!

4Mert meghátráltak ellenségeim,

elbuktak, és semmivé lettek előtted.

5Mert igazságot szolgáltattál ügyemben,

trónodra ültél, mint igaz bíró.

6Megdorgáltad a népeket,

semmivé tetted a bűnösöket,

eltörölted nevüket mindörökre!

7Vége van az ellenségnek!

Feldúltad városaikat,

hogy örökké romokban heverjenek,

még emlékük is kiveszett.

8De az Úr örökké trónján ül,

fölállította bírói székét.

9Igazságosan bíráskodik a világ fölött,

részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.

10Az elnyomottak menedéke az Úr,

menedék a nyomorúság idején.

11Benned bíznak, akik ismerik nevedet,

nem hagyod el, Uram, azokat,

akik hozzád folyamodnak.

12Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik,

mondjátok el a népeknek felséges tetteit!

13Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá,

nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.

14Légy kegyelmes, Uram, lásd meg,

mily nyomorult lettem gyűlölőim miatt!

Te emelhetsz föl a halál kapujából,

15hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet

Sion leányának kapuiban,

és vigadhassak, mert megszabadítottál!

16Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek,

rejtett hálójuk fogta meg lábukat.

17Megismertette magát az Úr,

igazságot szolgáltatott.

A bűnöst saját kezének műve

ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)

18A holtak hazájába kerülnek a bűnösök,

minden olyan nép, amely elfelejti Istent.

19Nem marad örökre elfelejtve a szegény,

nem vész el végleg a nyomorultak reménye.

20Ne engedd, Uram,

hogy erőszakoskodjanak az emberek!

Álljanak eléd ítéletre a népek!

21Kelts bennük félelmet, Uram,

hadd tudják meg a népek,

hogy ők csak emberek! (Szela.)