1Felelt Jób, és ezt mondta az Úrnak:
2Tudom, hogy mindent megtehetsz,
és nincs olyan szándékod,
amelyet meg ne valósíthatnál.
3Ki merné elhomályosítani
az örök rendet tudatlanul?
Azért mondottam, hogy nem értem.
Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
4Hallgass meg, hadd beszéljek!
Én kérdezlek, te pedig oktass engem!
5Csak hírből hallottam rólad,
de most saját szememmel láttalak.
6Ezért visszavonok mindent,
bűnbánatot tartok
porban és hamuban.
Isten megjutalmazza Jóbot7Miután az Úr mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az Úr a témáni Elifázhoz: Haragra gerjedtem ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób.
8Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Szolgám, Jób pedig imádkozzék értetek. Mert csak rá való tekintettel nem szégyenítlek meg benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób.
12Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
13Lett még hét fia és három leánya is.
14Első leányát Jemimának, másodikat Keciának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el.
15Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt.
16Ezután Jób még száznegyven esztendeig élt, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen.
17Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
