1Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép,
és veletek kihal a bölcsesség?
3Nekem is van annyi eszem, mint nektek,
és nem vagyok alábbvaló, mint ti.
Ki ne tudna ilyesféléket?
4Nevetséges lettem barátaim előtt,
pedig aki Istenhez kiált,
azt ő meghallgatja.
Mégis nevetséges az igaz és feddhetetlen.
5A szerencsétlen ember megvetni való
– gondolja, aki biztonságban él –,
föl kell taszítani a tántorgókat!
6Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban,
biztonságban élnek,
akik ingerlik Istent,
és akik kezükben akarják
tartani az Istent.
7Kérdezd csak meg az állatokat,
azok is tanítanak,
és az égi madarakat,
azok is tudósítanak.
8Vagy elmélkedj a földről, az is tanít,
a tenger halai is beszélnek neked.
9Ki ne tudná mindezekről,
hogy az Úr keze alkotta őket?
10Az ő kezében van minden élőnek a léte
és a minden emberi testnek adott lélek.
11A fül különbözteti meg a szavakat,
és az íny ízleli az ételt.
12Az öreg emberek bölcsek,
a hosszú életűek megfontoltak.
13De tőle van a bölcsesség és hatalom,
övé a tanács és az értelem.
14Ha ő ront le valamit, nem építik fel,
ha bezár valakit, nem engedik ki.
15Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden,
ha nekiereszti, felforgatják a földet.
16Tőle van az erő és a siker,
hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.
17Tanácsadókat tesz bolonddá,
és bírákból űz gúnyt.
18Királyok bilincseit nyitja ki,
és övet köt derekukra.
19Papokat tesz bolonddá,
hatalmasokat ügyefogyottá.
20Megbízhatóktól vonja meg a szót,
vének ítélőképességét veszi el.
21Előkelőkre zúdít megvetést,
hatalmasok övét lazítja meg.
22Mély, sötét titkokat leplez le,
napvilágra hozza a homályos dolgokat.
23Népeket tesz naggyá,
majd elpusztítja őket,
népek határát terjeszti ki,
azután elűzi őket.
24Elveszi az ország népe vezetőinek eszét,
és hagyja, hogy bolyongjanak
az úttalan pusztában.
25Sötétben tapogatóznak
világosság nélkül,
hagyja, hogy bolyongjanak,
mint a részegek.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
