Jób 4 - Hungarian New Translation

Elifáz első beszéde: Ártatlanul senki sem szenved

1Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:

2Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e?

Mert ki tudja itt magába fojtani a szót?

3Hiszen másokat intettél,

és a lankadt kezeket erősítetted.

4A botladozót talpra állították szavaid,

és a roskadozó térdeket erőssé tetted.

5Most, hogy rajtad a sor, fáraszt?

Amikor téged ér csapás, megzavarodsz?

6Nem ad bizodalmat istenfélelmed,

és reménységet feddhetetlen utad?

7Emlékezz csak: pusztult-e el

valaki ártatlanul,

és irtottak-e ki valahol

becsületes embereket?

8Ahogyan én láttam,

a hamisságot szántók

és a vészt vetők ugyanazt aratják.

9Az Isten leheletétől elpusztulnak,

haragja szelétől semmivé lesznek.

10Az oroszlán ordíthat,

a fiatal oroszlán bömbölhet,

de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai!

11Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül,

és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei.

12Titokzatos szó jutott hozzám,

de csak suttogást fogott fel belőle a fülem,

13éjszakai látomásoktól felizgatva,

amikor mély álom száll az emberekre.

14Rettegés és reszketés fogott el engem,

és rettegés töltötte el minden csontomat.

15Szellő suhant el az arcom előtt,

felborzolódott a szőr testemen.

16Megáll, de nem ismerem fel, amit látok.

Egy alak van a szemem előtt,

halk hangot hallok:

17Igaz-e Isten előtt a halandó?

Alkotója előtt tiszta-e az ember?

18Hiszen szolgáiban sem bízhat meg,

és angyalaiban is talál hibát.

19Hát még azokban, akik agyagházban laknak,

amelynek alapja porban van,

és szétmorzsolják, mint a molyt!

20Reggeltől estig szétzúzzák,

észrevétlen elpusztulnak örökre.

21Összeomlik sátruk,

meghalnak bölcsesség nélkül.