Ézsaiás 6 - Hungarian New Translation

Ézsaiás elhívatása

1Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot.

6És hozzám repült az egyik szeráf,

kezében parázs volt,

amelyet fogóval vett le az oltárról.

7Számhoz érintette, és ezt mondta:

Íme, ez megérintette ajkadat,

bűnöd el van véve,

vétked meg van bocsátva.

8Majd az Úr szavát hallottam,

aki ezt mondta:

Kit küldjek el,

ki megy el követségünkben?

Én ezt mondtam:

Itt vagyok, engem küldj!

9Ő válaszolt: Menj,

és mondd meg e népnek:

Hallván halljatok, de ne értsetek,

látván lássatok, de ne ismerjetek!

10Tedd kövérré e nép szívét,

tedd süketté a fülét,

és kösd be a szemét,

hogy szemével ne lásson,

fülével ne halljon,

szívével ne értsen,

és megtérve meg ne gyógyuljon.

11Megkérdeztem:

Meddig tart ez, Uram?

Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak,

és lakatlanok nem lesznek a városok,

a házakban nem lesz ember,

a föld pedig pusztává nem válik.

12Eltávolítja az Úr az embert,

és nagyon elhagyott lesz az ország.

13Ha megmarad belőle egy tized,

azt is újból pusztulás éri.

De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek

kivágás után is megmarad a gyökere.

Ez a gyökér lesz a szent mag!