Jób 39 - Hungarian New Translation

1Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge,

megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?

2Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek,

tudod-e, mikor ellenek?

3Lefekszenek, megellik borjaikat,

és megszabadulnak fájdalmuktól.

4Borjaik megerősödnek,

felnőnek a legelőn,

elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.

5Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat,

ki oldozta el a zebra kötelét?

6A pusztát rendeltem otthonává,

lakóhelyévé a szikes földet.

7Kineveti a városi sokadalmat,

nem hallja a hajcsár kiáltozását.

8A hegyeken keres legelőt,

fölkutat mindenféle zöld növényt.

9Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly?

Ott hál-e jászolodnál?

10Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt,

boronálja-e utánad a göröngyöket?

11Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje?

Rábízhatod-e a munkádat?

12Elhiszed-e róla,

hogy behordja gabonádat,

és szérűdre betakarítja?

13A struccmadár vígan verdes szárnyával,

nem gólyaszárny és toll az!

14A földön hagyja tojásait,

és a porban költeti ki.

15Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja,

és a mezei vad eltaposhatja.

16Fiaihoz oly mostoha,

mintha nem is az övéi volnának.

Nem retteg attól,

hogy kárba vész fáradsága.

17Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet,

nem részesítette értelemben.

18De ha nekirugaszkodik,

nevet a lovon és annak lovasán.

19Te adsz-e erőt a lónak,

te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?

20Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét?

Büszke horkantása félelmetes.

21Kapálja a csatateret,

örvend erejének,

és nekirohan a fegyvernek.

22Neveti a rettegést, nem remeg,

nem fordul vissza a kard elől.

23Csörög rajta a tegez,

csillog a lándzsa és a kopja.

24Dübörögve, reszketve

dobog a földön,

nem marad veszteg,

ha zeng a kürt szava.

25Nyerít, valahányszor megszólal a kürt,

már messziről megérzi a harcot,

a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.

26A te értelmed műve az,

hogy szárnyra kel az ölyv,

és kiterjeszti szárnyait dél felé?

27A te parancsodra száll-e magasan a sas,

és rakja magasban a fészkét?

28Kősziklán lakik, ott tanyázik,

a sziklafokon és a bérctetőn.

29Onnan kémlel ennivaló után,

messzire ellátnak szemei.

30Fiókái vért szívnak,

és ahol sebesültek vannak, ott terem.