1Hová ment szerelmesed,
asszonyok szépe?
Merre indult szerelmesed?
Hadd keressük veled együtt!
2Szerelmesem a kertjébe ment,
a balzsamillatú virágágyakhoz,
hogy gyönyörködjék a kertekben,
és liliomokat szedjen.
3Én szerelmesemé vagyok,
s szerelmesem az enyém,
a liliomokban gyönyörködik ő.
4Szép vagy, kedvesem, mint Tirca városa,
gyönyörű, mint Jeruzsálem,
ámulatba ejtő, mint zászlóerdő.
5Vedd le rólam szemeidet,
mert megzavartak engem!
Hajad olyan, mint egy kecskenyáj,
mely a Gileádról hullámzik alá.
6Két fogsorod, mint az anyajuhok nyája,
mely az úsztatóból jött fel:
mindegyiknek van ikerpárja,
nincs köztük hiányos.
7Halántékod, mint egy gránátalmagerezd
a fátyolod mögött.
8Királyné van hatvan,
másodrangú feleség nyolcvan is,
leány meg számtalan.
9De galambom csak egy van,
ez a tökéletes, anyjának egyetlene,
szülőjének kedvence.
Nézik a lányok, s boldognak mondják,
dicsérik a királynék
és a másodrangú feleségek.
10Ki ez a lány?
Úgy ragyog, mint a hajnal,
szép, mint a holdsugár,
tiszta, mint a fénylő nap,
ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.
11Lementem a diófás kertbe,
hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben,
s megnézzem, fakad-e a szőlő,
virágoznak-e a gránátalmafák?
12Észre sem vettem, amikor
Ammínádíb kocsijába tettek engem.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.