1Abban az időben – így szól az Úr –, kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakosainak csontjait.
2Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyek előtt leborultak. Nem szedik össze, nem temetik el, trágyává lesznek a föld színén.
8Hogyan mondhatjátok:
Bölcsek vagyunk,
nálunk van az Úr tanítása!
Hiszen hazugsággá tette ezt
az írástudók hazug tolla!
9Szégyent vallottak a bölcsek,
megijedtek, zavarba jöttek.
Mit is ér a bölcsességük,
ha megvetették az Úr igéjét?!
Az ítélet súlyos lesz10Azért asszonyaikat másoknak adom,
mezőiket a hódítóknak,
mert apraja-nagyja
mind nyerészkedésre adta magát,
prófétája és papja
mind hamisságot művel.
11Népem baját úgy gyógyítják,
hogy könnyelműen mondogatják:
Békesség, békesség!
– de nincs békesség!
12Szégyenkezniük kellene,
mert utálatos, amit tettek.
De nem akarnak szégyenkezni,
és már pirulni sem tudnak.
Azért elesnek az összeomláskor,
elbuknak a megtorlás idején!
– mondta az Úr.
13Szüretelni akartam náluk
– így szól az Úr –,
de nincs szőlő a tőkén,
nincs füge a fán,
levele is elhervadt.
Ezért sorsukra hagyom őket.
14Miért maradunk veszteg?
Gyűljetek össze,
menjünk az erős városokba,
hogy ott nyugton legyünk!
De Istenünk, az Úr úgy ad nyugtot,
hogy mérget ad innunk,
hiszen vétkeztünk az Úr ellen.
15Békességre várunk,
de nem lesz semmi jó;
a gyógyulás idejére,
de jön a rettegés.
16Dán felől hallatszik
lovainak prüszkölése,
méneinek nyerítésétől
reng az egész föld.
Megérkezve megemésztik
az egész országot:
a várost és lakóit.
17Bizony, mérges kígyókat küldök rátok,
amelyeken nem fog a varázslás,
és megmarnak benneteket!
– így szól az Úr.
A próféta elsiratja népét18Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel,
beteg a szívem.
19Népem kiáltása hangzik
messze földről:
Hát nincs az Úr a Sionon?
Nincs már ott Királya?
Miért bosszantottak
engem bálványokkal,
idegen hiábavalóságokkal?
20Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,
és mi nem szabadultunk meg!
21Népem összetörése
engem is összetört;
gyászolok, rémület fogott el.
22Nincs balzsamolaj Gileádban,
nincs ott orvos?
Miért nem tud begyógyulni
népemnek a sebe?
23Bárcsak a fejem víznek,
és a szemem könnynek
forrásává válnék!
Éjjel-nappal siratnám
népem megöltjeit.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
