1Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak a szárazságról:
2Gyászba borult Júda,
kapuiban ájuldoznak,
gyászolnak országszerte,
Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik.
3Az előkelők vízért küldik szolgáikat,
a tócsákhoz is elmennek,
de vizet nem lelnek.
Üres edényekkel térnek vissza,
szégyenkeznek, pirulnak,
fejüket eltakarják.
4Rémüldöznek a termőföld miatt,
mert nem volt eső az országban.
Szégyent vallanak a szántóvetők,
fejüket eltakarják.
5Még a szarvas is, ha megellett a mezőn,
ott hagyja a fiát, mert nincs fű.
6A vadszamarak ott állnak
a hegytetőkön,
levegő után kapkodnak,
mint a sakálok,
szemük elhomályosodik,
mert nincs fű.
7Ha bűneink ellenünk szólnak is,
a te nevedre tekintettel
bánj velünk, Uram!
Mert számtalanszor elpártoltunk,
vétkeztünk ellened!
8Ó, Izráel reménysége,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért lennél olyan az országban,
mint egy jövevény,
aki vándorként csak éjjelre tér be?
9Miért lennél olyan,
mint a riadt ember,
mint az olyan férfi,
aki nem tud segíteni?
Hiszen te közöttünk vagy, Uram,
rólad neveznek bennünket:
ne hagyj el minket!A próféta közbenjár Istennél
10Ezt mondja az Úr erről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket az Úr. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket.
11Ezt mondta nekem az Úr: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért!
13Én így szóltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen.
14De az Úr ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló varázsigéket és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik.
17Mondd el nekik ezt az igét:
Szememből könnyek hullanak
éjjel-nappal, és nem apadnak el.
Mert súlyos sebet kapott
népem szűz leánya,
igen fájdalmas csapást.
18Ha kimegyek a mezőre,
látom a fegyverrel megölteket,
ha bemegyek a városba,
látom az éhségtől szenvedőket.
A próféták és a papok pedig
olyan országba vándorolnak,
amelyet nem ismernek!
19Ennyire megvetetted Júdát,
szívből megutáltad Siont?
Miért sújtottál bennünket
gyógyíthatatlan csapással?
Békességre vártunk,
de nem jött semmi jó,
és a gyógyulás idejére,
de csak rettegünk!
20Elismerjük, Uram, gonoszságunkat,
atyáink bűnét is:
vétkeztünk ellened.
21A te nevedért kérünk, ne utálj meg,
ne engedd, hogy meggyalázzák
dicső trónodat!
Gondolj ránk! Ne bontsd fel
a velünk kötött szövetséget!
22Tudnak-e esőt adni
a népek bálványai?
Vagy az ég adja-e a záporesőket?
Nem, hanem te, Urunk, Istenünk,
benned reménykedünk:
hiszen te alkottad mindezeket!
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
