Jeremiás 31 - Hungarian New Translation

Jövendölés a hazatérésről

1Abban az időben – így szól az Úr –, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig népemmé lesznek.

2Ezt mondja az Úr:

Kegyelmet kapott a pusztában

a fegyvertől megmenekült a nép,

a nyugalma felé tartó Izráel.

3A messzeségben is megjelent az Úr:

Örök szeretettel szerettelek,

azért vontalak magamhoz hűségesen.

4Fölépítelek még, és fölépülsz,

Izráel szüze.

Fölékesíted még magad,

és kézi dobokkal

lejtesz táncot a vigadozók közt.

5Szőlőket ültetsz még

Samária hegyein,

és akik elültetik,

azok fogják szüretelni is.

6Mert eljön az a nap,

amikor az őrök így kiáltanak

Efraim hegyén:

Jöjjetek, menjünk a Sionra,

Istenünkhöz, az Úrhoz!

A hazatérés

7Ezt mondja az Úr:

Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán,

vigadozzatok a népek élén,

hirdessétek, és mondjatok dicséretet:

az Úr megszabadította népét,

Izráel maradékát!

8Meghozom őket észak földjéről,

összegyűjtöm a föld pereméről.

Lesz közöttük vak és sánta,

terhes és szülő asszony egyaránt:

mint nagy gyülekezet térnek vissza.

9Sírva jönnek, és fohászkodnak,

miközben vezetem őket;

folyóvizekhez vezetem egyenes úton,

nem botlanak meg rajta.

Mert atyja vagyok Izráelnek:

Efraim az elsőszülöttem.

10Halljátok az Úr igéjét, ti népek,

hirdessétek a távoli szigeteken,

és mondjátok:

Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti,

és őrzi, mint pásztor a nyáját.

11Mert megváltotta az Úr Jákóbot,

megszabadította az erősebb kezéből.

12Megjönnek majd, és ujjonganak

Sion magaslatán,

élvezik az Úrtól kapott javakat:

a gabonát, a mustot és az olajat,

a juhokat és a marhákat.

Olyan lesz a lelkük,

mint az öntözött kert,

és nem hervadoznak többé.

13Akkor táncolva örül majd a szűz,

örülnek az ifjak a vénekkel együtt.

Gyászukat örömre fordítom,

megvigasztalom őket,

örömet szerzek nekik

a kiállott szenvedés után.

14A papokat bőséggel árasztom el,

népem pedig jóllakik javaimmal

– így szól az Úr.

15Ezt mondja az Úr:

Hangos jajgatás hallatszik Rámában,

és keserves sírás:

Ráhel siratja fiait,

nem tud megvigasztalódni,

hogy nincsenek többé fiai.

16Ezt mondja az Úr:

Hagyd abba a hangos sírást,

ne könnyezzenek szemeid!

Mert meglesz szenvedésed jutalma

– így szól az Úr –,

visszatérnek fiaid

az ellenség földjéről.

17Reménykedhetsz a jövőben

– így szól az Úr –,

mert visszatérnek fiaid hazájukba.

Efraim bűnbánata – Isten irgalmassága

18Jól hallom Efraim kesergését:

Megvertél, mint egy tanulatlan borjút,

és én elszenvedtem a verést.

Téríts meg engem, hogy megtérjek,

mert te vagy, Uram, az én Istenem!

19Mikor elfordultam tőled,

megbántam azt,

belátva bűnömet a mellemet vertem,

szégyenkeztem, pironkodtam,

mert viselnem kellett

ifjúságom gyalázatát.

20Hát nem drága fiam-e Efraim,

és nem kedves gyermekem-e?

Valahányszor megfenyegetem,

mégis mindig törődöm vele.

A bensőm remeg érte,

irgalmaznom kell neki

– így szól az Úr.

21Állíts magadnak jelzőoszlopokat,

rakj le útjelzőket,

ügyelj az országútra,

az útra, amelyen elmentél!

Térj vissza, Izráel szüze,

térj vissza városaidba!

22Meddig tétovázol még,

te szófogadatlan leány?

Mert valami újat teremt

az Úr a földön:

a nő jár a férfi után!

23Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még mondani ezt az igét Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!

24Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és az állattenyésztők.

25Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.

26Akkor mondják majd: fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!

27Eljön még az az idő – így szól az Úr –, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal.

29Abban az időben nem mondják többé, hogy

az apák ettek egrest,

és a fiak foga vásott el tőle,

30hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik.Isten új szövetséget köt népével

31Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.

32Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr.

36Ha majd eltűnik ez a rend

színem elől – így szól az Úr –,

akkor szakad magva Izráelnek is,

és soha többé nem lesz az én népem.

37Ezt mondja az Úr:

Ha majd meg lehet mérni

az eget odafent,

és ki lehet kutatni

a föld alapjait idelent,

akkor vetem meg én Izráel utódait

mindazért, amit elkövetett

– így szól az Úr.

38Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor fölépül az Úr városa, a Hananél-toronytól a Szöglet-kapuig.

39Azután továbbmegy a mérőzsinór egyenesen a Gáréb-halomig, majd elfordul Góá felé.

40Az egész Hulla-völgy és Hamu-völgy meg az egész Mezőség a Kidrón-patakig, a Ló-kapu szögletéig napkelet felé az Úr szent helye lesz. Nem dúlják föl, és nem rombolják le soha többé.