1Ezek voltak Dávid utolsó szavai:
Így szól Dávid, Isai fia,
így szól a magasra emelt férfi,
Jákób Istenének felkentje,
Izráel énekeinek kedveltje:
2Az Úr lelke beszélt általam,
az ő szava volt nyelvemen.
3Izráel Istene mondotta,
Izráel kősziklája így szólt hozzám:
Az emberek igaz uralkodója,
az istenfélő uralkodó
4olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye,
mint a felhőtlen reggel,
melynek sugarától eső után fű zöldül a földön.
5Nem ilyen-e házam az Isten előtt?
Hisz örök szövetséget szerzett velem,
benne elrendezett és biztosított mindent.
Minden javam, minden örömem belőle sarjad.
6De az elvetemültek mind olyanok,
mint a szélhordta tövis,
melyet nem fognak meg kézzel.
7Aki hozzájuk akar nyúlni,
vasat ragad, lándzsanyelet;
égő tűzzel égetik meg
ott, ahol csak találják.
Dávid kiváló vitézei(Vö. 1Krón 11,11–41)8Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Basebet, egy főtiszt, aki úgy forgatta lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le.
9Azután Eleázár, Ahóhi fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik Dávid mellett voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak,
10de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak fosztogatni.
11A következő volt Sammá, a hárári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehinél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok előtt,
12de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet.
13Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, és aratáskor érkeztek meg Adullám barlangjába, amikor a filiszteusok serege a Refáim-völgyben táborozott.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.