Énekek 2 - Hungarian New Translation

A szerelem öröme a tavasz szépségében

1Sárón nárcisza vagyok én,

a völgyek lilioma.

2Mint liliom a tövisek közt,

olyan kedvesem a lányok közt.

3Mint almafa az erdő fái közt,

olyan szerelmesem a legények közt.

Árnyékában vágyom ülni,

gyümölcse édes ínyemnek.

4Elvitt engem a borozóhelyre,

melynek jelvénye a szerelem.

5Erősítsetek aszú szőlővel,

üdítsetek fel almával,

mert a szerelem betege vagyok!

6Bal karja a fejem alatt,

jobbjával átölel engem.

7Kérve kérlek titeket,

Jeruzsálem lányai,

a gazellákra és a mező szarvasaira:

Ne keltsétek, ne ébresszétek föl

a szerelmet, amíg nem akarja!

8Szerelmesem hangját hallom! Jön már,

ugrálva a hegyeken,

szökdelve a halmokon.

9Mert olyan szerelmesem, mint a gazella,

mint a fiatal szarvas.

Itt áll már falaink mellett,

benéz az ablakon,

betekint a rácsozaton.

10Szerelmesem így szólított meg:

Kelj föl, kedvesem,

szépségem, jöjj már!

11Nézd, vége van a télnek,

elmúlt az esőzés, elment.

12Megjelentek a virágok a földön,

itt az éneklés ideje,

gerlebúgás hangzik földünkön.

13Érleli első gyümölcsét a fügefa,

és a virágzó szőlők illatoznak.

Kelj föl, kedvesem,

szépségem, jöjj már!

14Galambom, a sziklahasadékban,

a magas kőszál rejtekében!

Mutasd meg arcodat,

hallasd a hangodat,

mert kellemes a hangod,

és bájos az arcod!

15Fogjátok meg a rókákat,

a kölyökrókákat,

mert pusztítják szőlőinket,

virágzó szőlőinket!

16Szerelmesem enyém,

s én az övé vagyok,

övé, ki a liliomok közt legeltet.

17Ha hűs szél támad,

és megnyúlnak az árnyak,

jöjj vissza, szerelmesem,

a hegyszakadékokon át,

gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!