Prédikátor 12 - Hungarian New Translation

1Gondolj Teremtődre ifjúságod idején,

míg el nem jönnek a rossz napok,

és el nem érkeznek azok az évek,

melyekről ezt mondod:

nem szeretem őket!

2míg el nem sötétedik a nap világa,

meg a hold és a csillagok,

és újra felhők nem érkeznek az eső után.

3Akkor reszketni fognak a ház őrizői,

támolyognak az erős férfiak;

megállnak az őrlő lányok,

mert kevesen vannak,

és elhomályosulnak az ablakon kinézők.

4Bezárulnak az utcára nyíló ajtók,

elcsendesül a malom zúgása.

Fölkelnek a madárszóra is,

és elhalkul minden énekszó.

5Még egy kis emelkedőtől is félnek,

és ijedeznek az úton.

A mandulafa kivirágzik,

a sáska nehezen vonszolja magát,

és mit sem ér a fűszer,

mert elmegy az ember örök otthonába,

és az utcán körös-körül siratók járnak.

6Végül elszakad az ezüstkötél,

összetörik az aranypohár,

a korsó eltörik a forrásnál,

és a kerék belezuhan a kútba.

7A por visszatér a földbe,

olyan lesz, mint volt,

a lélek pedig visszatér Istenhez,

aki adta.

8Igen nagy hiábavalóság, mondja a Prédikátor, minden hiábavalóság!

9Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett.