1A karmesternek: Dávidé.
Azt gondolja magában a bolond,
hogy nincs Isten!
Romlottak és utálatosak tetteik,
senki sem tesz jót.
2Az Úr letekint a mennyből
az emberekre, hogy lássa,
van-e köztük értelmes,
aki keresi az Istent?
3Mindnyájan elfordultak tőle,
egyaránt megromlottak.
Senki sem tesz jót,
egyetlen ember sem.
4Nem tudja a sok gonosztevő,
akik úgy eszik népemet,
ahogy a kenyeret eszik
– de az Úrhoz nem kiáltanak –,
5hogy majd egyszer nagyon megrettennek,
mert Isten az igaz nemzedékkel van!
6A nyomorult tervét csúffá tennétek,
de az Úr az ő oltalma!
7Bárcsak eljönne a Sionról
Izráel szabadulása!
Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát,
ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
