Habakuk 3 - Hungarian New Translation

Isten eljön ítéletre

1Habakuk próféta imádsága. Ének.

2Uram, hallottam, amit hirdettél,

félelem fog el attól, amit teszel, Uram.

A közeli években valósítsd meg,

a közeli években tedd ismertté!

De haragodban is

gondolj az irgalomra!

3Témán felől jön az Isten,

Párán hegyéről a Szent. (Szela.)

Fensége beborítja az eget,

dicsőségével megtelik a föld.

4Ragyogása maga a világosság,

fénysugarak villognak mellette:

abban rejtőzik az ereje.

5Előtte dögvész jár,

lába nyomán láz támad.

6Megáll, és megrendíti a földet,

szétnéz, és megriasztja a népeket.

Az ősi hegyek szétporlanak,

lesüllyednek az ősrégi halmok;

ősrégi ösvényeken jár.

7Látom, amint bomladoznak

Kúsán sátrai,

reszketnek Midján földjének sátorlapjai.

8A folyamok ellen

lobbant haragra az Úr?

A folyamokra haragszol,

vagy a tengerre vagy dühös?

Azért jössz vágtató lovakkal,

győzelmet hozó harci kocsikkal?

9Íjad harcra kész,

tegzed nyilakkal tele. (Szela.)

Folyóknak hasítasz medret a földbe.

10Ha meglátnak téged a hegyek,

remegni kezdenek,

feltör a vízáradat,

morajlik a mély tenger,

magasra emelkednek partjai.

11A nap és a hold lakóhelyén marad,

amikor nyilaid villogva cikáznak,

és dárdád ragyogva villámlik.

12Felindulásodban taposod a földet,

haragodban csépeled a népeket.

13Kivonulsz néped szabadítására,

fölkented szabadítására.

Szétzúzod a bűnös házának tetejét,

alapját föltárod a sziklatalajig. (Szela.)

14Nyilaiddal átlőtted

harcosainak vezérét,

pedig már rám törtek,

hogy megfutamítsanak;

ujjongtak, hogy megemésztik

rejtekhelyén a szegényt.

15A tengeren jártál lovaiddal,

a nagy vizek habjain.

16Hallottam, és reszketett a szívem,

hangjától megremegtek ajkaim.

Fájdalom járja át csontjaimat,

reszkető léptekkel járok.

Bárcsak nyugtom lenne

a nyomorúság napján,

amely eljön a bennünket fosztogató népre!

17Mert a fügefák nem fognak virágozni,

a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs.

Hiányozni fog az olajfák termése,

a kertek sem teremnek ennivalót.

Kivész a juh az akolból,

és nem lesz marha az istállókban.

18De én vigadozni fogok az Úr előtt,

örvendezek szabadító Istenem előtt.

19Az Úr, az én Uram ad nekem erőt,

olyanná teszi lábamat,

mint a szarvasokét,

és magaslatokon enged járni engem.

A karmesternek: húros hangszerre.