1Azután így beszélt az Úr Mózeshez:
2Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az.
3Mózes ezt mondta a népnek: Megemlékezzél erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból, a szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket az Úr. Ezért nem szabad kovászosat enni.
4Ma, Ábíb havában vonultok ki.
5És ha majd bevisz az Úr a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak földjére, mert megesküdött atyáidnak, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást.
20Azután fölkerekedtek Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.4Móz 33,6
21Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek.2Móz 14,19.24; 40,38; 4Móz 9,15; 10,34; 14,14; 5Móz 1,33; Neh 9,12.19; Zsolt 78,14; 99,7; 105,39; Ézs 4,5; 1Kor 10,1
22Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.