Jób 41 - Hungarian New Translation

1Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik:

már a puszta látásától is összeroskad.

2Nincs olyan vakmerő, aki fölverje.

Ki merne kiállni ellene?

3Ki szállhat szembe velem úgy,

hogy sértetlenül hagynám?

Minden az enyém az ég alatt.

4Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai,

mekkora az ereje, mily szép az alakja.

5Ki húzhatná le a bőrét,

ki mer benyúlni két fogsora közé?

6Ki meri kettényitni a száját?

Fogai körül rémület lakik.

7Büszkén sorakoznak pikkelyei,

mintha szoros pecséttel volnának lezárva.

8Egyik a másikhoz olyan közel van,

hogy a szél sem juthat közéjük.

9Egymáshoz tapadnak,

egybe kapcsolódnak elválaszthatatlanul.

10Tüsszentése fényt sugároz,

szemei olyanok, mint a hajnal sugarai.

11Szájából fáklyák jönnek elő,

tüzes szikrák sziporkáznak.

12Orrlyukaiból füst száll ki,

mint valami gőzölgő forró üstből.

13Lehelete lángra lobbantja a parazsat,

szája lángot lövell.

14Nyakában erő lakik,

rémülten futnak szét előle.

15Testének alsó része is kemény,

mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.

16Szíve kemény, mint a kő,

kemény, mint az alsó malomkő.

17Ha fölemelkedik,

megriadnak az erősek is,

ijedtükben fejüket vesztik.

18Ha el is találja a fegyver,

nem árt neki,

a lándzsa, a kopja és a nyíl sem.

19Annyiba veszi a vasat,

mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.

20A nyílvesszőtől nem futamodik meg,

pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.

21Semmibe se veszi a dorongot,

nevet a dárda suhogásán.

22Hasán mintha éles cserepek lennének,

mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.

23Nyomában fortyog a mély víz,

mint a fazékban,

fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.

24Csillogó ösvényt hagy maga után,

mintha megőszült volna a mély víz.

25Nincs a földön hozzá hasonló,

úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.

26Szembenéz minden hatalmassal,

ő a királya minden vadállatnak.