Pál levele a rómaiakhoz 10 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

1Testvéreim, szívből kívánom és könyörgök Istenhez, hogy Izráel népe üdvösségre jusson.

2Elmondhatom róluk, hogy teljes erővel igyekeznek Istenhez, de nem ismerik az utat, amely hozzá vezet.

3Nem értették meg, hogy milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára, ezért megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogyan lehet valaki a számára elfogadható, de Izráel ezt elutasította.

4A Törvény ugyanis Krisztusban érte el a végső célját: aki bízik és hisz Jézus Krisztusban, azt Isten elfogadja.

5Mózes azt írja az Istenhez való helyes viszonyról, amely a Törvény követelésein alapul: „Aki mindezeket megteszi, az élni fog a tettei által.”

6Arról viszont, hogy hit által hogyan válhatunk Isten számára elfogadhatóvá, így ír: „Ne mondd magadban: Ugyan ki megy fel a Mennybe?” — vagyis, hogy a Krisztust lehozza onnan.

7De ne mondd azt sem: „Ki megy le a mélységbe?” — vagyis, hogy a Krisztust felhozza a halottak közül.

8Hanem mit mond az Írás? „Egészen közel van hozzád Isten üzenete. Ott van az a szádban és a szívedben.” Ez pedig a hit üzenete, amelyet mi hirdetünk.

9Ha tehát megvallod, hogy Jézus az Úr, mert a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.

10Mert belül, a szívünkben jön létre az a hitbeli meggyőződés, amely Isten számára elfogadhatóvá tesz bennünket, és ha a szánkkal megvalljuk, amit hiszünk, akkor üdvözülünk.

11Azt mondja ugyanis az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki benne hisz.”

12Nincs különbség tehát zsidók és nem zsidók között. Mert ugyanaz az Úr uralkodik minden ember felett, ő pedig bőkezűen osztja áldásait mindenkinek, aki hozzá fordul segítségért,

13mert „mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét”.

14De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek abban, akiről még csak nem is hallottak? Hogyan hallhatnának róla, ha senki nem mondja el nekik az üzenetet?

15Viszont hogyan vihetné el valaki az üzenetet, ha nem küldik ki? Hiszen ezt mondja az Írás: „Milyen szép és jó, amikor jönnek, akik az örömhírt hozzák!”

16Mégsem engedelmeskedett mindenki az örömhírnek. Hiszen Ézsaiás próféta is ezt mondta: „Uram, ki hitte el, amit mondtunk?”

17A hit tehát abból származik, amit hallunk, és amit hallunk, az Krisztus beszéde.

18De hadd kérdezzem meg: Vajon nem hallotta a mi üzenetünket mindenki? De bizony hallotta! Hiszen az Írás is azt mondja:

„Az egész földkerekségen mindenhol hallatszott a hangjuk,

a lakott föld széléig mindenhol hallották szavukat.”

19Újra kérdezem: talán Izráel nem értette meg? De bizony, megértette! Először is, már Mózes azt mondja, amikor Isten üzenetét adja tovább:

„Féltékennyé teszlek benneteket

oly nép által, amely nem az én népem,

értelmetlen nemzettel bosszantalak fel titeket.”

20Majd Ézsaiás próféta nagy bátran így szól, amikor Isten szavait mondja:

„Megtaláltak azok,

akik nem is kerestek.

Megmutattam magam azoknak,

akik sohasem kérdezősködtek utánam.”

21Isten ezt az Izráelen kívüli népekről mondta. Izráel népéről viszont így szól:

„Egész nap kitárt karokkal vártam

erre az engedetlen népre,

amely ellenkezik velem,

és nem akar követni.”