A zsoltárok könyve 77 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.

1Teljes erőmből kiáltok Istenhez segítségért!

Istenhez kiáltok, mert meghallgat engem!

2Az Urat keresem, mikor bajok vesznek körül,

kezeimet egész éjjel hozzá emelem,

könyörgök szüntelen.

Csak ő tudja megvigasztalni lelkemet!

3Istenre emlékezem, róla gondolkodom,

imádkozni próbálok, de csak sóhajtozok,

és szellemem nyugtalan. Szela

4Ébren tartasz, Istenem, nem jön szememre álom,

s oly zaklatott vagyok, szólni sem tudok.

5Ha gondolkodom a régi időkön,

az elmúlt korok napjain,

6éjjelente régi énekeimet énekelem újra,

szellemem választ keres,

és magammal vitatkozom.

7Végleg elfordult tőlünk az Úr?

Már nem kedvel többé?

8Kiapadt hűsége és szeretete?

Nem szól hozzánk többé soha?

9Véget ért Isten könyörülete?

Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja? Szela

10Azt mondom végül:

a Felséges jobb keze megváltozott,

s már nem mozdul értünk, ettől félek én!

11Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira.

Emlékszem félelmetes régi tetteire.

12Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló,

ezekről elmélkedem.

13Bizony, minden utad szent, ó, Isten!

Senki sem hasonlítható hozzád!

Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!

14Te vagy az Isten, aki csodákat teszel!

Látta is minden nép hatalmadat!

15Megmentetted karoddal népedet:

Jákób és József gyermekeit! Szela

16Láttak téged a vizek, Isten,

és remegtek a félelemtől!

Még a nagy mélységek is felkavarodtak.

17Sűrű fellegekből záporeső hullott,

dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak.

18Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben,

megvilágítottad a földet villámaiddal,

remegett és reszketett a föld.

19Átmentél a tengeren, Isten,

átkeltél a mély vizeken,

de lépteid nem hagytak nyomot!

20Vezetted népedet, mint a nyájat,

Mózes és Áron kezével!