A zsoltárok könyve 44 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.

1Ó Isten, hallottuk a történeteket.

Szüleink elmondták,

mi tettél őseinkkel a régi időkben.

2Népeket űztél el kezeddel erről a földről,

őseinket pedig a helyükre telepítetted.

Gyökerestül kiirtottad azokat a népeket,

őseinket pedig kiterjesztetted.

3Mert nem a kardjukkal szerezték ezt a földet,

nem saját vitézségükkel győztek,

hanem te győztél, Istenem!

A te karod győzött, a te jobb kezed,

és arcod fénye!

Azért győztek, mert szeretted őket.

4Te vagy Királyom, ó Isten!

Parancsolj, hogy Jákób népe győzzön!

5Istenem, hatalmad által verjük meg ellenségeinket,

neveddel tiporjuk le támadóinkat!

6Mert nem az íjamban bízom,

nem a kardom szabadít meg a csatában,

7hanem te, Istenem!

Te szabadítasz meg ellenségeinktől,

te szégyeníted meg gyűlölőinket.

8Ezért dicsérünk téged szüntelen,

örökké dicsérjük neved! Szela

9Istenem, mégis elhagytál és megaláztál bennünket!

Nem vonultál ki seregünkkel a csatába!

10Megfutamítottál az ellenség előtt,

gyűlölőink kifosztottak minket.

11Odadobtál bennünket, mint juhokat a vágóhídra,

szétszórtál, mint menekülteket, idegen népek közé!

12Milyen olcsón adtad el saját népedet!

Nem is alkudtál érte!

13Megszégyenítettél szomszédaink előtt,

nevetnek rajtunk és gúnyolnak,

14csúfolnak, megvetnek,

vicceket mondanak rólunk az idegenek,

fejüket csóválják miattunk az emberek.

15Gyalázatunk szüntelen szemem előtt van.

Szégyen borítja arcomat

16az ellenség gúnyolódása miatt,

a bosszúálló gyalázkodása miatt.

17Mindez ránk szakadt,

mégsem felejtettünk el téged,

nem törtük meg szövetségedet!

18Szívünk nem pártolt el tőled,

nem tértünk le ösvényedről.

19Pedig ott hagytál bennünket a pusztában, összetörve,

a halál árnyékával borítottál be.

20Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,

ha más istenekhez nyújtottuk volna kezünket,

21Istenünk látta volna ezt,

hiszen ő ismeri a szívek titkait.

22Miattad gyilkolnak bennünket naponta, Istenem.

Mint vágóhídra vitt juhokkal, úgy bánnak velünk,

mert hozzád tartozunk.

23Ébredj fel!

Miért alszol, Urunk?

Ne feledkezz meg rólunk végképpen!

24Miért rejtőzöl el előlünk,

meddig tűröd, hogy üldözzenek,

miért nézed el szenvedéseinket?

25Nézd, már egészen a földre taposták lelkünket,

arccal a porba fektettek bennünket!

26Kelj fel, Örökkévaló!

Siess hozzánk, segíts!

Mutasd meg, hogy szeretsz,

és szabadíts meg bennünket!