Jób könyve 9 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

Jób második válasza

1Jób így felelt ezekre:

2„Igazad van, jól tudom én,

de hogy is lehetne halandó ember

Isten számára elfogadható?

3Kicsoda vitázhatna ővele?

Hiszen Isten ezer kérdése közül

egyre sem tudna felelni!

4Bölcsessége és hatalma végtelen,

Ki állhatna ellene sértetlenül?

5Hegyeket mozdít ki helyükről, észrevétlenül,

haragjában felforgatja a bérceket.

6Megrengeti a Földet,

megrázza alapjait.

7Ha parancsol a Napnak,

az fel sem kel reggel,

s ha lepecsételi a csillagokat,

azok nem ragyognak.

8Egymaga terjesztette ki az eget,

egyedül lépked a tenger hullámain.

9Isten teremtette a csillagokat: a Göncölszekeret,

az Oriont, a Fiastyúkot és a déli tárházakat.

10Ő tesz csodálatos és felfoghatatlan dolgokat,

megszámlálhatatlan sokat, végtelent!

11Itt megy előttem, de nem látom,

elhalad mellettem, de nem veszem észre!

12Amit elvesz, ki veheti vissza?

Mondhatod-e neki: »Mit teszel, s miért?«

13Mikor haragját nem tartja vissza,

meghajolnak előtte Ráháb cinkosai is.

14Hogyan is válaszolhatnék neki én?

Hogy tudnék vitázni vele?

15Bár ártatlan vagyok, nem tudom, mit feleljek,

bírámhoz csak kegyelemért könyörgök!

16Még ha felelne is kiáltásomra,

akkor sem remélhetem, hogy meghallgat engem.

17Hiszen rám rohan, mint a vihar,

ok nélkül sokasítja sebeimet!

18Nem engedi, hogy fellélegezzek,

torkig tölt keserűséggel.

19Erővel nem győzhetem le,

ő az erősebb!

Ha a törvénykezésben bízom,

Istent ki idézhetné bíró elé?

20Bár ártatlan vagyok,

saját szavaimmal bizonyítaná rám vétkemet.

Még ha bűntelen lennék is,

azzal ítélne el, amit mondok.

21Igen, ártatlan vagyok!

De már magammal sem törődöm!

Utálom az életem!

22Azt mondtam magamban:

Nincs különbség!

Az ártatlan éppúgy meghal, mint a bűnös,

Isten véget vet mindkettő életének.

23Ha ostora hirtelen lesújt,

az ártatlanok szenvedését vajon neveti-e?

24Amikor egy gonosz ragadja magához a hatalmat,

vajon nem Isten fogja-e be a vezetők szemét,

hogy ne lássanak?

Ki teszi ezt, ha nem ő?

25Napjaim sebesebben futnak, mint a gyors futár,

elfutnak, mert nem látnak semmi jót!

26Elsuhannak, mint könnyű vitorlás hajó,

elrepülnek, mint sólyom, ha zsákmányát űzi.

27Ha azt mondom: elfelejtem panaszomat,

nem törődöm fájdalmammal, vidám leszek ismét,

az sem segít!

28Hiszen fájdalmam és szenvedésem tovább tart,

mert tudom, hogy Isten nem tekint ártatlannak!

29Ha pedig úgyis elítél engem,

minek erőlködjem hiába?

30Még ha hóban mosakodnék,

még ha szappannal mosnám is kezemet,

31Isten akkor is a sáros verembe taszít engem!

Még ruháim is irtóznak tőlem!

32Hiszen nem ember ő, mint én, hogy megfeleljek neki,

nem állhatunk együtt a bíróság elé!

33Nincs aki ítéljen közöttünk,

nincs, kinek hatalma lenne mindkettőnk fölött.

34Ki tudná levenni Isten haragjának pálcáját rólam,

hogy ne rémítene többé csapásaival?

35Akkor bátran szólhatnék, nem félnék tőle,

mert nem szokásom félni, ha igazam van!”