Mikeás próféta könyve 7 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

Mikeás panasza a nép romlottsága miatt

1Jaj nekem! Hiába keresek

gyümölcsöt a szüret után,

hiába vágyom szőlőre,

ha már elmúlt a szüret ideje.

Nem maradt a tőkén

egy fürt szőlő sem,

nem maradt a fán

egy szem füge!

2Kivesztek a földről,

akik hűségesek az Örökkévalóhoz,

eltűntek a nép közül

az igazak és becsületesek.

Csapdát állítanak egymásnak,

testvérüket is gyilkolni készek.

3Mind gyakorlottak a gonoszságban:

a vezető ajándékot kíván,

a bíró megvesztegetést,

a főrangú kiköveteli magának,

amit kíván,

s mind összeszövetkeznek.

4Még a legjobb is olyan közöttük,

mint a tüskebokor,

még a legkülönb is,

mint a töviskerítés.

Közeleg a büntetés napja!

Őrszemeid figyelmeztettek,

hogy eljön a büntetés napja.

Hát most itt van!

Eljött a szégyen és zűrzavar ideje!

5Ne bízz a szomszédodban,

de még a barátodban sem!

Ne szólj szabadon

még a feleséged előtt se,

akit magadhoz ölelsz!

6Mert a fiú nem tiszteli apját,

a leány anyja ellen támad,

a meny pedig anyósa ellen.

Ellenségeddé lesz

még saját családod is!

Sion megmentője az Örökkévaló

7Én mégis az Örökkévalóra nézek,

benne reménykedem!

Istenemre várok, aki megszabadít!

Meghallgat engem Istenem,

biztosan tudom!

8Ne örülj, ellenségem, hogy elestem,

mert felkelek!

Még ha sötétségben ülök is,

az Örökkévaló a világosságom!

9Mivel vétkeztem az Örökkévaló ellen,

haragját kell viselnem,

amíg mellém áll a perben,

és ítéletet hoz ügyemben.

Bizony, kihoz a világosságra,

és megszabadít engem!

10Ellenségem is meglátja ezt,

és szégyen borítja el,

pedig azzal kérkedett: „Lássuk,

hol van most az Örökkévaló?

Miért nem segít meg téged

a te Istened?”

Igen, meglátom majd,

hogy eltapossák ellenségemet,

mint az utca sarát.

Ének a helyreállításról

11Azon a napon

újra felépítik falaidat,

határod pedig

messzire kiterjed.

12-13Bár földed pusztává lett,

lakóinak bűnei

és gonosztettei miatt,

abban az időben

mégis sokan hozzád jönnek

messzi földekről:

jönnek Asszíriától Egyiptomig,

Egyiptomtól az Eufráteszig,

tengertől tengerig,

hegyektől hegyekig, mindenhonnan.

14Uram, pásztorold népedet pálcáddal!

Uralkodj nyájadon, örökségeden,

amely magányosan él a vadonban

és a Kármel hegyén.

Hadd legeljenek Básánban

és Gileádban,

mint a régi időkben!

15Ezt mondja az Örökkévaló:

„Mutatok nektek csodálatos dolgokat,

mint azokban az időkben,

amikor Egyiptomból kijöttetek!”

16Látják majd ezt a nemzetek,

csodálkoznak és szégyenkeznek,

mert minden hatalmuk semminek látszik

e csodákhoz képest!

Kezüket szájukra teszik, elnémulnak,

megsüketülnek,

17a porban csúsznak előtted, Urunk,

mint a kígyók vagy férgek.

Reszketve bújnak elő rejtekhelyükről,

és remegve járulnak Istenünk,

az Örökkévaló színe elé.

Bizony ámulva

és rettegve állnak meg előtted!

Dicsőítő ének

18Kicsoda olyan Isten, mint te,

aki megbocsátod néped bűneit,

s elengeded örökséged

maradékának vétkeit!

Nem örökre haragszol ránk,

mert az irgalmasságban gyönyörködsz.

19Ismét hozzánk fordulsz,

és könyörülsz rajtunk.

Bűneinket eltaposod,

a tenger mélyére hajítod

összes vétkünket.

20Megmutatod Jákób iránti hűségedet,

Ábrahám iránti szövetséges szereteted,

amint megesküdtél őseinknek régen.