1Erre Jób így válaszolt:
2„Te aztán jól megvigasztaltál engem,
nyomorultat!
Bezzeg bátorítottál szavaiddal,
hogy megerősödjem!
3Milyen szerencse, hogy ennyire bölcs vagy,
s tanácsot adtál az ostobának!
Még jó, hogy tanítottál,
s nem sajnáltad tőlem bölcsességed kincsestárát!
4Ki segített neked, hogy ilyen szépeket mondj?
Miféle szellem szólt belőled?
5-6Bizony, Isten jól látja még a holtak hazáját is,
belát a nagy mélység minden rejtett zugába.
A föld mélyén a vizek alatt
a holtak szellemei félve reszketnek tekintetétől.
7Ő terjesztette ki az ég boltozatát
messze északra, az üres térben,
felfüggesztette a Földet a semmi fölé.
8Sűrű felhőbe zárta a vizet, mint egy tömlőbe,
amely megtartja terhét, nem hasad meg a súly alatt.
9Királyi trónját emberi szemektől elrejtette,
felhőkbe burkolta ragyogását.
10Kezével látóhatárt rajzolt az óceán színén,
körös-körül elválasztotta a világosságot a sötéttől.
11Ha ő haragszik, még az egek oszlopai is remegnek,
fenyítésétől reszketve ingadoznak.
12Ereje felkorbácsolja az óceánt, majd lecsillapítja,
bölcsességével lesújtja a tengeri szörnyet.
13Leheletétől újra tisztán ragyog az ég,
keze átszúrja a menekülő kígyót.
14Pedig ezek csak morzsák abból,
amit Isten tesz és tenni képes,
csak suttogás, amit meghallunk szavából!
De ki tudná felfogni s megérteni beszédét,
mikor mennydörgése teljes erővel szól?”
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
