A zsoltárok könyve 137 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

1Babilon folyói mellett ültünk,

és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!

2Hárfáinkat

a fűzfákra aggattuk,

3mert akik fogságba hurcoltak,

éneket kívántak tőlünk,

elnyomóink öröméneket akartak:

„Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”

4Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit

idegen földön?!

5Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,

jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,

6ne tudjak többé énekelni,

ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,

s ha nem te leszel legfőbb örömöm!

7Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére,

akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor:

„Romboljátok csak földig a falait!”

8Ó Babilon, te is elpusztulsz!

Áldott legyen, aki megfizet neked,

ahogy minket elpusztítottál!

9Áldott, aki megragadja,

és sziklához veri kicsinyeidet!