1Ezt az üzenetet Ézsaiás, Ámóc fia kapta látomásban, Júda királyságával és Jeruzsálemmel kapcsolatban:
2Az idők végén az Örökkévaló házának hegye
fölülemelkedik a legmagasabb hegyeken,
messze kimagaslik a dombok közül,
s hozzá gyűlnek mind a nemzetek.
3Tömegek özönlenek hozzá,
s így hívja egyik a másikat:
„Jöjjetek, menjünk fel az Örökkévaló hegyére,
Jákób Istenének házához,
hogy megtanítson bennünket útjaira,
s hogy járhassunk ösvényein!
Mert Sionból származik a tanítás,
Jeruzsálemből jön az Örökkévaló szava.”
4Igazságosan ítél az Úr a nemzetek között,
és megfenyít sok népet,
hogy kardjukból ekét kovácsoljanak,
lándzsáikból pedig szőlőmetsző késeket.
Nép a népre többé kardot nem emel,
fiait harcra nem tanítja soha.
5Jákób népe, jöjjetek,
járjunk az Örökkévaló világosságában!
Eljön a Seregek Urának napja!6Jákób királyi családja, elhagytad népedet,
ezért tele vannak keleti babonákkal,
jövendőmondókhoz járnak, mint a filiszteusok,
idegenekkel szövetkeznek.
7Tele van az ország ezüsttel-arannyal,
gazdagságuknak se szeri, se száma.
Tele van lovakkal,
harci szekereinek se szeri, se száma.
8Tele van földjük bálványokkal,
kezük alkotásai előtt földig hajolnak,
saját műveiket imádják.
9Meghajol bálványai előtt a közember,
hajlongnak a vezetők és gazdagok is.
Ne bocsáss meg nekik, Örökkévaló!
10Meneküljetek a sziklák közé,
rejtőzzetek a föld alá az Örökkévaló rettentése elől,
dicsőségének félelmetes fensége elől!
11Mert a büszke tekintetűek a földig hajolnak,
a gőgös szégyenkezve porig alázkodik.
Egyedül az Örökkévalót magasztalják fel azon a napon!
12Bizony, eljön az Örökkévalónak, a Seregek Urának napja,
amikor ő minden büszkét és gőgöst megaláz,
s aki nagyra tartja magát, mind megszégyenül,
13a magas libanoni cédrusok ledőlnek,
a hatalmas básáni tölgyeket kivágják,
14a gőgös hegycsúcsok leomlanak,
minden magasra emelt halom eltűnik,
15a büszke tornyok összedőlnek,
a kevély várfalak leroskadnak,
16a kincsekkel teli társisi hajók elmerülnek,
s velük együtt minden kívánatos drágaságuk.
17Akkor az emberi büszkeség földig hajol,
a gőgös szégyenkezve porig alázkodik.
Egyedül az Örökkévalót magasztalják fel azon a napon,
18a bálványok pedig teljesen megsemmisülnek!
19Akkor az emberek a sziklák közé menekülnek,
remegve a föld alá rejtőznek az Örökkévaló rettentése elől,
dicsőségének félelmetes fensége elől,
mikor felkel, hogy megrázza a földet.
20Azon a napon elhajítják bálványaikat
a vakondok és denevérek közé.
Pedig ezüstből-aranyból készítették,
hogy imádják azokat.
21Rémülten a barlangokba menekülnek,
sziklák hasadékába bújnak az Örökkévaló rettentése elől,
dicsőségének félelmetes fensége elől,
mikor felkel, hogy megrázza a földet.
22Ne bízzatok hát halandó emberben,
hisz orrában oly röpke a lehelet, amely élteti!
Ugyan mennyit ér, s mit várhattok tőle?
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
