1Istenünk, miért fordítottál hátat nekünk örökre?
Miért haragszol oly nagyon néped nyájára?
2Emlékezz, kérlek, népedre, amelyet
réges-régen magadnak szereztél!
Hiszen te váltottál meg bennünket,
így lettünk a tiéid!
Emlékezz a Sionra,
mely lakóhelyed volt!
3Jöjj vissza a Templom helyére!
Lásd meg romjait:
mindent elpusztított az ellenség szentélyedben!
4Szent helyeden az ellenség csatakiáltása hallatszott,
oda tűzték győzelmük hadijelvényeit.
5Olyanok voltak, mint az erdőt letaroló
fejszés favágók hada.
6Bizony, baltával és csákánnyal verték szét
még a Szentély faragványait is!
7Porig égették Templomodat,
bemocskolták neved lakóhelyét!
8„Pusztítsuk el egészen!” — mondták,
és felégettek minden szent helyet az országban!
9Kialudtak a jelzőtüzek, prófétáink sincsenek,
senki sem tudja, mit tegyünk.
10Ó Istenünk, meddig engeded,
hogy gyalázzon az ellenség?
Örökké gúnyolhatja neved?
11Miért tűröd ezt?
Mutasd meg nekik hatalmadat,
pusztítsd el őket egészen!
12Hiszen te vagy Királyom,
kezdettől fogva, Istenem,
te vagy a Szabadítóm az egész Földön!
13Te választottad ketté a Vörös-tengert,
te törted össze a tengeri szörnyek fejét,
14szétzúztad a Leviátán fejeit,
és testét a dögevőknek adtad.
15Te fakasztottad fel a források vizét,
vízzel töltötted meg a száraz medreket,
és kiszárítottad a bővizű folyamokat.
16Tiéd a nappal, s az éjszaka.
A Napot és Holdat kezed teremtette.
17Te mérted ki a föld határait és méreteit,
s rendelted az évszakokat.
18Örökkévaló, emlékezz mindezekre!
Nézd, gúnyol téged az ellenség,
ostobák gyalázzák neved!
19Ne szolgáltasd ki életünket,
mint galambot a ragadozóknak!
Ne felejtsd el népedet!
20Emlékezz Szövetségedre,
mert erőszakkal telt meg a föld minden sötét zuga!
21Ne engedd csalódni az elnyomottat!
Hadd dicsérje neved a szegény szűkölködő!
22Kelj fel Isten, harcolj!
Nézd, az ostobák hogy gyaláznak naponta!
23Ne feledkezz el az ellenség kiáltozásáról,
az ellened támadók növekvő zajongásáról!
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
