1„Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem,
s Egyiptomból hívtam ki fiamat.
2De minél jobban hívtam őket,
annál inkább távolodtak tőlem:
Baáloknak áldoztak,
bálványoknak tömjént égettek.
3Pedig én tanítottam járni Efraimot,
kézen fogva vezettem.
De ők nem értették,
hogy én gyógyítottam meg őket!
4Emberi kötelékkel vontam őket magamhoz,
szeretettel és kedvességgel:
levettem nyakukról az igát,
hozzájuk hajoltam,
és megetettem őket.
5Mégis Egyiptomba kell visszatérnie Efraimnak,
és Asszíria királya uralkodik majd rajta,
mivel nem akart visszajönni hozzám!
6Ellenség kardja sújt Izráel városaira,
elpusztítja kapuit és zárait,
leöldösi őket gonosz terveik miatt.
7Népem makacsul elfordult tőlem,
és Baálhoz kiáltanak segítségért,
de ő nem segít rajtuk.”Megesett rajtad a szívem, Izráel!
8„Hogyan is adhatnálak oda ellenségeidnek, Efraim?
Hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel?
Nem bánhatok veled úgy,
mint Admával!
Nem pusztítalak el,
ahogy Cebóim városát eltöröltem.
Megesett rajtad a szívem,
fellángolt bennem a szánalom!
9Nem hajtom végre, amit lángoló haragom követel,
nem pusztítom el teljesen Efraimot,
mert Isten vagyok én, nem ember.
A Szent vagyok közöttetek,
s nem támadok rátok haragomban.
10Bizony, Izráel mégis az Örökkévalót fogja követni,
akinek hangja felharsan, mint az oroszlán-ordítás.
Gyermekei remegve jönnek nyugat felől,
11reszketve közelednek Egyiptomból, mint a madarak,
remegve gyűlnek össze Asszíriából, mint a galambok.
Én pedig hazavezetem,
s letelepítem őket a saját földjükön.”
— ezt mondja az Örökkévaló!
12„Efraim körülvett engem hazugsággal,
Izráel népe hamissággal,
de Júda még kitart Isten mellett,
és hűséges a Szenthez.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
