Sámuel második könyve 13 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

Amnón megerőszakolja Támárt, a féltestvérét

1Dávid egyik fia volt Absolon, akinek a húga, Támár, nagyon szép leány volt. Támárba beleszeretett Amnón, aki szintén Dávid fia volt.

2Annyira kívánkozott utána, hogy szinte belebetegedett a vágyakozásba. Mivel Támár még hajadon volt és szűz, Amnón számára lehetetlennek tűnt, hogy valaha is vele háljon.

3Volt azonban Amnónnak egy ravasz barátja, Jónádáb, Dávid testvérének, Simeának fia,

4aki egyszer megszólította Amnónt: „Minden reggel olyan levertnek látszol, királyfi! Mi bánt, mondd el nekem!”

Amnón bevallotta neki: „Támár az oka! Halálosan beleszerettem, de hát ő mégiscsak Absolon öcsém húga!”

5Jónádáb akkor ezt tanácsolta: „Megmondom, mit tegyél. Maradj ágyban, és tettesd magad betegnek. Amikor atyád, a király eljön meglátogatni, kérd meg, hogy küldje hozzád Támár húgodat, hogy ő készítsen neked valamilyen ételt. De itt készítse el a szemed láttára, és ő maga szolgálja fel neked.”

6Amnón megfogadta a tanácsot, betegnek tettette magát, és mikor a király eljött meglátogatni, ezt kérte tőle: „Atyám, kérlek, küldd hozzám Támár húgomat, hogy itt, a szemem előtt készítsen nekem egy kis süteményt, és ő maga szolgálja fel!”

7Dávid tehát üzent Támárnak, hogy menjen féltestvére, Amnón házához, és készítse el az ételt bátyja kívánsága szerint.

8Támár oda is ment, és látta, hogy Amnón bátyja az ágyban fekszik. Azután Amnón szeme előtt megdagasztotta a tésztát, és elkészítette a süteményt. Majd kisütötte,

9és bátyja elé tette, aki azonban nem akart belőle enni, hanem minden szolgát kiküldött a szobából. Mikor már mindenki elment, és kettesben maradtak Támárral,

10Amnón ezt kérte: „Húgom, hozd ide, kérlek az ágyamhoz a süteményeket, hadd egyek a kezedből!”

Támár egészen közel ment hozzá, és a kezéből kínálta Amnónt a maga sütötte tésztával.

11Amnón ekkor megragadta a húgát, és azt mondta: „Gyere, hálj velem!”

12De Támár tiltakozott: „Szó sem lehet róla, hiszen a bátyám vagy! Ne kövess el rajtam erőszakot, mert ilyen gonoszságnak Izráelben soha nem szabad megtörténnie! Ne tegyél ilyen gyalázatos dolgot!

13Gondold meg, mi lesz velem azután, és hová menjek szégyenemben? Téged meg mindenki gyalázatosnak fog tartani Izráelben! Kérlek, hallgass rám, és beszélj apánkkal, a királlyal, ő biztosan hozzád ad feleségül, ha kéred!”

14De Amnón nem hallgatott rá, hanem megerőszakolta a húgát, mivel erősebb volt nála.

15Azonban rögtön ezután annyira meggyűlölte, hogy ez a gyűlölet még annál a szeretetnél is erősebb volt, mint amit előzőleg érzett iránta. Ezért durván kizavarta a házából. „Menj innen! Kifelé!” — mondta neki.

16Támár kérlelte: „Bátyám, ne bánj velem ilyen gonoszul! Ha most elküldesz, még nagyobb gonoszságot követsz el, mint az előbb!”

De Amnón nem hallgatott rá.

17Hívta a szolgáját, és megparancsolta neki: „Dobd ki ezt a nőt innen, és zárd be az ajtót utána!”

18Így is történt.

Támár hosszú ujjú ruhát viselt — mint a királylányok általában, mielőtt férjhez mentek.

19Amikor a szolgák kiküldték Amnón házából, Támár megszaggatta a ruháját, hamut szórt a fejére, és kezét a fejére kulcsolva, sírva-jajgatva elment.

20Amikor a bátyja Absolon meglátta, ezt kérdezte tőle: „Mi történt veled, húgom? Csak nem Amnón bátyád tett veled valamit? De ne szólj erről senkinek, hiszen Amnón mégiscsak a bátyád! Ne bánkódj miatta!”

Ettől kezdve Támár a bátyjának, Absolonnak a házában élt magányosan és visszavonulva.

21Amikor Dávid király megtudta ezeket, nagyon megharagudott.

22Absolon nem szólt a testvérének, Amnónnak semmit, mert meggyűlölte amiatt, hogy a húgát megerőszakolta.

Absolon meggyilkoltatja Amnónt

23Ezután két esztendő eltelt, és éppen Absolon juhait nyírták Baál-Hácórban, Efraim városa mellett. Ebből az alkalomból Absolon meg akarta hívni a király összes fiait az ünnepségre.

24Elment hát a királyhoz, és ezt mondta: „Most nyírják a juhaimat, kérlek, jöjj el udvari szolgáiddal együtt az ünnepségre.”

25Dávid azonban elhárította a meghívást: „Nem, fiam, ne menjünk mindannyian. Nem akarom, hogy a sok vendég terhedre legyen!”

Absolon tovább kérlelte, de a király nem akart menni, majd megáldotta Absolont.

26Végül Absolon azt mondta: „Akkor legalább engedd el hozzám Amnón bátyámat!”

De Dávid ezt kérdezte: „Ugyan miért menjen hozzád?”

27Absolon azonban addig kérlelte, amíg Dávid beleegyezett, hogy Amnón és a többi királyfi elmenjen Absolonhoz vendégségbe. Absolon olyan nagy lakomát készített, mint amilyet a király szokott rendezni.

28Azután Absolon ezt parancsolta a szolgáinak: „Lakoma közben figyeljetek Amnónra! Amikor megittasodik, majd szólok nektek: »Most vágjátok le Amnónt!« Akkor rohanjatok rá, és öljétek meg! Ne féljetek, hiszen csak a parancsomat teljesítitek! Legyetek bátrak és erősek!”

29Így is történt: a szolgák Absolon parancsára meggyilkolták Amnónt. Ezt látva a király többi fia azonnal felugrott az asztaltól, mindegyik a maga öszvérére ült, és valamennyien elmenekültek.

30Még úton voltak Jeruzsálembe, amikor a gyilkosság híre már megérkezett Dávidhoz. Valaki azt mondta a királynak: „Uram, Absolon meggyilkolta a király fiait, egyet sem hagyott életben!”

31Ennek hallatára Dávid megszaggatta a ruháit, és a földre feküdt. Körülötte lévő udvari emberei is megszaggatták ruháikat.

32Azonban Jónádáb, Simeának, Dávid testvérének fia ezt mondta: „Uram, ne gondold, hogy a fiaidat mind megölték! Egyedül csak Amnónt gyilkolták meg. Absolon ezt a gyilkosságot már régóta tervezte. Sőt, már azon a napon elhatározta, amikor Amnón megerőszakolta Támárt, Absolon húgát.

33Uram, királyom, ne hidd el, amit a hírvivő mondott, mert nem igaz, hogy minden fiadat megölték! Egyedül Amnónt gyilkolták meg.”

34Absolon eközben elmenekült.

Jeruzsálem falán az őrszem észrevette, hogy a domboldalon, a Horonaim-úton egy nagy csoport közeledik a városhoz. Ezt jelentette a királynak.

35Ekkor Jónádáb megszólalt: „Látod, uram! Úgy történt, ahogy szolgád mondta. Ott jönnek a fiaid!”

36Alighogy ezt kimondta, a király fiai megérkeztek. A királlyal és szolgáival együtt valamennyien hangos sírásra fakadtak, és sokáig keservesen sírtak Amnón halála miatt.

37Dávid pedig ettől kezdve minden nap gyászolta Amnónt.

Absolon elmenekül

Miután meggyilkoltatta Amnónt, Absolon elmenekült. Talmajnál, Ammihúr fiánál, Gesúr királyánál keresett menedéket,

38és három évig ott is maradt.

39Dávid király idővel megvigasztalódott Amnón halála miatt, és többé már nem haragudott Absolonra.