Mózes első könyve 38 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

Júda és Támár

1Abban az időben történt, hogy Júda távolabb költözött a testvéreitől, és letáborozott egy Hírá nevű ember szomszédságában, aki Adullámból való volt.

2Ekkortájt történt, hogy Júda meglátta a kánaáni Batsúát, és feleségül vette.

3Ezután Júdának fia született Batsúától, akit Érnek neveztek.

4Második gyermekük is fiú lett, őt Ónánnak hívták.

5Harmadik gyermeküknek a Sélá nevet adták, ő már Kezib mellett született, mert akkor Júda ott táborozott.

6Amikor Ér felnőtt, Júda megházasította elsőszülött fiát: Támárt vette neki feleségül.

7De az Örökkévaló gonosznak találta Ért, és megölte.

8Akkor Júda azt mondta Ónánnak: „Menj be Támárhoz, meghalt bátyád feleségéhez, hálj vele, mint sógora, és ha gyermeke születik, a bátyád gyermekének fog számítani.”

9Ónán tudta, hogy az a gyermek nem az övé lesz, ezért együtt hált ugyan Támárral, de nem akart meghalt testvérének utódot támasztani, ezért mindig megakadályozta, hogy a sógornője teherbe essen tőle.

10Az Örökkévaló gonosznak találta Ónán viselkedését, ezért őt is megölte.

11Ezután Júda azt tanácsolta Támárnak, a menyének: „Menj haza apád házához, és maradj özvegyen, amíg Sélá, a harmadik fiam felnő!” De magában azt gondolta: „Nehogy Sélá is meghaljon, mint a két bátyja, inkább nem adom hozzá feleségül Támárt!” Így hát Támár visszaköltözött apja családjához.

12Egy idő múlva Júda felesége, Batsúá meghalt. Amikor a gyász ideje letelt, Júda a barátjával, az adullámi Hírával együtt Timnába ment, hogy felügyelje juhainak nyírását.

13Amikor Támár megtudta, hogy Júda, az apósa Timnába készül a juhok nyírására, ő is útnak indult.

14Levette magáról az özvegyi ruhát, és úgy öltözött, hogy ne lehessen felismerni. El is fátyolozta magát. Majd előre sietett, és leült Énaim városának kapujánál, amely a Timnába vezető út mellett fekszik. Azért tette ezt, mert látta, hogy Sélá felnőtt már, mégsem engedi Júda, hogy Támárt feleségül vegye.

15-16Júda Timnába menet Énaim kapujához érkezett, és meglátta Támárt, akinek arcát fátyol takarta. Júda így nem ismerte föl a menyét, hanem azt gondolta, hogy egy prostituálttal van dolga. Odament hozzá, és megszólította: „Hadd menjek be hozzád!”

„Mit adsz érte, ha bejössz?” — kérdezte ő.

17„Küldök egy kecskegidát a nyájamból” — válaszolta Júda.

„Rendben van, de adj valami zálogot, amíg a gidát elküldöd” — mondta Támár.

18„Milyen zálogot?” — kérdezte Júda.

„Pecsétedet, a zsinórjával együtt, meg a botodat, amely a kezedben van!” — válaszolta Támár. Így adta zálogba Júda ezeket Támárnak, majd bement hozzá, és együtt háltak. Támár pedig terhes lett Júdától.

19Majd Támár hazatért, levetette a fátylat, és ismét felvette özvegyi ruháját.

20Júda hamarosan elküldte a kecskegidát adullámi barátjával, hogy visszakapja a zálogot, de az sehol sem találta azt az asszonyt.

21Megkérdezte az ott lakó embereket: „Hol van az a prostituált, aki itt szokott az út mellett várakozni?” De azok azt mondták: „Ezen a helyen nem volt ilyen nő.”

22Visszatért a barátja Júdához, és elmondta neki, hogy nem találta meg azt az asszonyt, és hogy a helybeliek is azt állították, hogy nem volt arrafelé prostituált.

23Júda akkor azt mondta: „Jól van, akkor tartsa meg magának, amit zálogba adtam. Nem keressük tovább, nehogy gúnyolódjanak rajtunk az emberek! Te vagy a tanúm, hogy én elküldtem neki a kecskegidát!”

Támárnak fiai születnek

24Eltelt vagy három hónap, és valaki hírt hozott Júdának: „Támár, a menyed paráználkodott, és terhes lett.”

Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, és égessétek meg!”

25De amikor az emberek ki akarták vinni Támárt, ő elküldte a három zálogot apósának, ezzel az üzenettel: „Attól a férfitól lettem terhes, akié ez a pecsét és annak zsinórja, meg ez a bot. Kérlek, vizsgáld meg jól, kié ez a három tárgy!”

26Júda elismerte, hogy mindhárom dolog az övé. Akkor azt mondta: „Támár igazabb nálam, mert nem adtam feleségül a fiamhoz, Sélához.” Támárt ezentúl senki sem bántotta, de Júda sem hált vele többé.

27Amikor eljött az ideje, Támár ikreket szült.

28Miközben vajúdott, az egyik gyermek kidugta a kezét, és a bába vörös fonalat kötött rá, hogy megjelölje, melyik az elsőszülött.

29De azután a gyermek visszahúzta a kezét, és mégis az ikertestvére született meg elsőnek. A bába ezt mondta: „Nahát, ilyet! Hogy tudtál magadnak utat törni?” El is nevezték ezt a fiúcskát Pérecnek.

30Hamarosan világra jött a testvére is, kezén a vörös fonallal. Őt Zerahnak nevezték.