1Áldott legyen Kősziklám, az Örökkévaló!
Ő tanítja kezem hadakozni,
ujjaimat harcolni.
2Szeret és megvéd engem!
Erős váram ő a hegytetőn,
megmentőm és pajzsom, benne bízom!
Népemet ő veti uralmam alá.
3Örökkévaló, micsoda az ember, hogy törődsz vele?
Az emberfia, hogy gondod van rá?
4Hiszen az ember, mint a tűnő lehelet,
életének napjai, mint a múló árnyék!
5Hajtsd félre az egeket, és szállj le, Örökkévaló!
Érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6Villámaiddal sújts ellenségeimre,
szórd szét őket,
lődd ki nyilaidat,
hogy összezavarodjanak!
7Nyújtsd le kezed,
és ments ki a bajból!
Húzz ki ellenségeim tengeréből,
szabadíts meg az idegenek seregétől,
8mert szájuk hazugságot szól,
jobb kezük gonoszságot művel!
9Istenem, új éneket éneklek neked!
Tízhúrú hárfával dicsérlek téged!
10A királyok kezedből kapják a győzelmet,
te szabadítod meg szolgádat,
Dávidot is a gonoszok kardjától!
11Szabadíts meg az idegenek seregétől,
mert szájuk hazugságot szól,
jobb kezük gonoszságot művel!
12Fiaink erősek legyenek, mint az ifjan nagyra nőtt facsemeték,
leányaink, mint a palota gyönyörű faragott oszlopai!
13Raktáraink legyenek színültig gabonával,
juhaink szaporodjanak a legelőkön ezerszám!
14Harcosaink fegyvere legyen erős,
ellenség ne törhessen városainkba,
senki ne vonuljon hadba,
és kiáltás ne legyen utcáinkon!
15Bizony, áldott az a nép,
amelynek ilyen jól megy a sora!
Milyen boldog az a nemzet,
amelynek Istene az Örökkévaló!
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
