Habakuk próféta könyve 3 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

Imádság

1Habakuk próféta imádsága.

2Örökkévaló, hallottam régi tetteidről,

s félelem tölt el, ha csodáidat szemlélem!

Ó, Örökkévaló, a mi időnkben is cselekedj hasonlóan,

most is jelentsd ki magad népednek, mint régen!

Kérlek, még haragodban is légy hozzánk irgalmas! Szela

3Isten dél felől közeledik,

a Párán hegyéről jön a Szent. Szela

Dicsősége betölti a Mennyet,

dicséretével megtelik a föld!

4Ragyog, mint a Nap,

kezéből fénysugarak indulnak,

ott van hatalmának rejtekhelye.

5Előtte halálos járvány pusztít,

lába nyomát döghalál követi.

6Ahol megáll, földrengés támad,

ahová néz, reszketnek a népek.

Szétmállanak az ősi hegyek,

elsüllyednek az ősi halmok.

De az ő útjai örökkévalók!

7Látom, összedőlnek Kúsán sátrai,

reszketnek Midján földén a sátrak,

lakóik félve remegnek.

8Örökkévaló, a folyókra haragudtál meg?

A folyókra haragszol, vagy a tengerre,

hogy vágtató lovakon,

robogó harci szekereken

száguldasz a győzelemre?

9Nyilaidat előveszed tegzedből,

s íjadat kifeszíted. Szela

Meghasítod a földet,

és folyók ömlenek a száraz földön.

10Meglátnak téged a hegyek és remegnek,

vízáradat borítja el a földet,

megszólalnak a mélység vizei,

és magasra csapnak a hullámok.

11A Nap és a Hold megállnak az égen,

amikor villámló nyilaidat

és ragyogó lándzsád meglátják.

12Haragodban megtaposod a földet,

eltiprod a nemzeteket.

13Csatába indulsz,

hogy népedet megszabadítsd,

felkentedet győzelemre vezeted.

Lesújtasz a gonoszok vezérére,

seregestől elpusztítod. Szela

14Saját nyilaival lövöd le

a gonoszok vezérét,

aki forgószélként ránk tört seregével,

hogy szétszórja népünket.

Már előre örült,

hogy saját otthonában

pusztíthatja el a védteleneket.

15Bizony, megtaposod lovaiddal

a tenger habjait,

a nagy vizek hullámait!

Mégis örvendezek az Örökkévalóban!

16Hallottam mindezt,

és egész testem remeg!

Fogaim vacognak a félelemtől,

csontjaim reszketnek,

lábam rogyadozik.

Mégis nyugodtan várom,

amíg a látomás beteljesül,

amíg a pusztítás pusztítóinkra szakad.

17Bár a fügefa nem fog virágozni,

s nem terem a szőlő, sem az olajfa,

a szántóföldön elmarad az aratás,

kipusztul az akolból a juhnyáj,

s az ökrök istállója üresen áll,

18én mégis örvendezek az Örökkévalóban,

ujjongok szabadító Istenemben!

19Mert az Örökkévaló Isten

megerősít engem!

Biztossá teszi lépéseimet,

mint a hegyi kecskék ugrásait,

és magas sziklákon vezet engem.

A zenészek vezetőjének, húros hangszerekkel kísérve.