1Egyik nap az Örökkévaló szólt hozzám: „Fogj egy nagy írótáblát, és írd rá olyan betűkkel, hogy mindenki könnyen el tudja olvasni: »Siess a zsákmányra, gyorsan a prédára!«
2Hívd magadhoz Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát, hogy hitelesen tanúskodjanak erről.”
3Ezután bementem a feleségemhez — aki szintén próféta volt —, és ő gyermeket fogant. Amikor a fiúnk megszületett, az Örökkévaló ezt mondta: „Így nevezd a fiadat: »Siess a zsákmányra, gyorsan a prédára.«
4Mert mielőtt ez a gyermek megtanulja kimondani, hogy »Papa« és »Mama«, az asszír hadsereg kirabolja Damaszkuszt és Samáriát, és a hadizsákmányt Asszíria királya elé viszik.”
5Egyik nap az Örökkévaló szólt hozzám:
6„Júda népe elfordult Silóah csendesen folyó vizétől, és inkább Recínben és Remaljá fiában reménykedik.”
7Ezért az Úr rázúdítja Júdára
az Eufrátesz hatalmas árvizét:
Asszíria királyának hadseregét,
teljes dicsőségét és hatalmát!
Bizony, olyan lesz ez, mint a folyó áradása:
kilép a medréből, átcsap a partokon,
s hömpölyögve mindent eláraszt!
8Júdába is betör az áradat,
s úgy ellepi, hogy egészen a nyakáig ér!
Egész országodra kiterjeszti hatalmát az ellenség,
ó, Immánuel! De Isten velünk lesz!
9Gyülekezzetek nemzetek,
seregetek úgyis a vesztébe rohan!
Figyeljetek, távoli népek,
készüljetek a harcra,
seregetek úgyis a vesztébe rohan!
Készüljetek a harcra,
seregetek úgyis a vesztébe rohan!
10Tanácskozzatok csak Júda ellen,
tervetek úgyis kudarcot vall!
Hasztalan beszéltek és határoztok,
nem sikerülhet, mert velünk az Isten!
A Seregek Urát tartsd szentnek!11Az Örökkévaló ismét szólt hozzám. Kezével erősen megragadott, hogy figyelmeztessen: ne járjak ennek a népnek az útján. Ezt mondta:
12„Vigyázz, ti ne tartsátok összeesküvésnek,
amit e nép annak tart,
s ne kövessétek őket!
Ne féljetek attól, amitől ők félnek,
s ne rémüljetek meg, ha ők megrémülnek!
13Az Örökkévalót, a Seregek Urát tartsátok szentnek,
őt tiszteljétek és féljétek!
14Akkor számotokra ő lesz a szent hely
és a biztos menedék!
De Izráel és Júda népe számára pedig kő lesz,
amelyben megbotlanak,
szikla, amelynek nekiütköznek,
sőt, csapda és verem Jeruzsálem lakosainak.
15Bizony, közülük sokan megbotlanak benne,
elesnek és összetörnek,
csapdába esnek, és rabságba kerülnek.
16Kösd össze ezt a tekercset,
pecsételd le,
és bízd tanítványaimra,
hogy őrizzék meg!”
17De én várom az Örökkévalót,
aki elfordult Jákób népétől,
és benne reménykedem.
18Nézzétek! Én és a gyermekeim,
akiket az Örökkévaló adott nekem,
jelek és csodák vagyunk Izráelnek,
mert így akarta az Örökkévaló, a Seregek Ura,
aki Sion hegyén lakik!
Ne forduljatok a halottidézőkhöz!19Ha az emberek azt mondják nektek: „Kérdezzük meg a halottidézőket és jósokat, akik suttognak és motyognak!” — ne hallgassatok rájuk! Nem inkább Istent kellene megkérdeznünk? Nem az ő tanácsát kellene kérnünk? Miért kérdezzék az élők a holtakat?
20Figyeljetek inkább az Örökkévaló tanítására és kijelentésére! Mert ha nem az ő szavára figyeltek, nem virrad hajnal a számotokra!
21Aki a halottidézőkre hallgat, sötétségben fog bolyongani! Éhesen és nyomorogva tévelyeg az ilyen, s ha elkeseredik, felnéz, és megátkozza királyát és Istenét.
22Ha pedig a földre néz, csak nyomort, sötétséget és reménytelenséget lát, s végül teljes sötétségben találja magát.
Who We AreWhat We EelieveWhat We Do
2025 by iamachristian.org,Inc All rights reserved.
