Jób könyve 7 - 2012 HUNGARIAN BIBLE: EASY-TO-READ VERSION

1„Szüntelen küszködés,

verejtékes munka az ember élete a földön,

s napjai, mint a napszámos napjai!

2Vágyik a pihenésre,

mint rabszolga hűs árnyékba a tűző nap elől,

várja a nap végét,

mint béres a fizetését.

3De nekem szenvedések hónapjai jutottak,

nyomorúságos éjszakák sora lett a fizetségem.

4Ha lefekszem, azt kérdem:

»Mikor lesz már reggel?«

Lassan múlik az éjjel,

és nyugtalan forgolódom hajnalig.

5Testemet por és férgek lepik,

bőröm megszáradt, és sebek borítják.

6Napjaim sebesebben futnak, mint a vetélő,

életem reménytelen vége közeleg.

7Istenem, tekints rám, életem csak eltűnő lehelet,

szemem nem lát több örömöt soha.

8Ha elmentem, nem láthatsz megint,

hiába keresel, nem leszek sehol.

9Ahogy a felhő eltűnik, s már nincs sehol,

úgy az is, aki leszállt a holtak közé,

nem jöhet vissza onnan.

10Nem térhet vissza otthonába,

házát sem látja viszont soha.

11Hát nem türtőztetem magam,

elpanaszolom minden szenvedésem,

kiöntöm lelkem keserűségét!

12Tenger vagyok én, vagy tengeri szörny,

hogy szüntelen szemmel tartasz, Istenem?

13Ha arra gondolok: majd álmomban megnyugszom,

s ágyamból reggel pihenten kelek,

14Isten akkor is álmokkal rémít,

látomásokkal rettent engem.

15Jobb, ha megfojtasz!

Lelkem inkább a halált kívánja,

mint e szenvedést.

16Utálom az életem, úgysem élhetek örökké,

hagyj magamra engem!

Mit sem ér az életem!

17Istenem, micsoda az ember, hogy törődsz vele?

Miért fontos neked?

18Miért látogatod meg reggelente,

miért vizsgálod minden pillanatban?

19Miért nem veszed le rólam tekinteted?

Egy pillanatra sem hagysz magamra?

20Mit vétettem ellened, Istenem,

ki minden embert szemmel tartasz?

Miért lettem figyelmed céltáblája?

Hiszen magamnak is terhére vagyok!

21Miért nem bocsátod meg vétkemet?

Miért nem nézed el bűneimet?

Hiszen hamarosan a porba fekszem,

s majd hiába keresnél, nem leszek!”